„Még mindig az állatvilág részei vagyunk, csak a szarvakat és a taréjt felváltotta a merdzsó, a barlangot meg a budai villa. Néha ufónak érzem magam köztük, és arra gondolok, én vagyok rossz bolygón” – Posztolónk szerint a legtöbb mai férfi és nő teljesen egyforma. 20 pasiból / nőből 18 ugyanúgy beszél, többnyire ugyanarról, ugyanúgy néz ki a lakása, ugyanúgy gondolkodik: egyen-duma, egyen-mobil, egyen-gondolatok. Hova lettek az egyéniségek?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sok Hozzászóló jön ezzel a szintemeléssel, amikor arról sír a hapsi, hogy nem tapadnak rá a nők. Magyarázzátok már el, Okosok, mit jelent a szintemelés, a hazai viszonyok közt? Tehát ha a delikvens holnapután megváltoztatja a nevét Béláról Rómeóra vagy Rafaelre, befesti a haját szőkére, fogszabályzó, vesz egy vagyonért új, trendi cuccot és elmegy a gyúróba, eladja a házat, vesz egy sportkocsit, és csak úgy szórja a nőkre a pénzt, elmondhatja, hogy bejött neki az élet. Ez az? Erről beszéltek szintemelés alatt? Ez egy életszerű tanács? Annyira, mint amennyire életszerű ez a példa. Az a nő, aki ebbe a mű valamibe szeret bele, egy illúzióba szeret bele, aki nem én vagyok.
Ha egy nőnek ez kell, az olyan is. Ha megjátszom magam a másik előtt, előbb-utóbb kiderül a való, meglátja a valódi énem, ami nem olyan gondtalan és playboyos, mint amit korábban mutattam, és lemerem fogadni, sokak esetében – is - kiábrándító lenne. Tehát ha csajozni akarok, 1 szabályt kell figyelembe venni: „hazudj és terelj” - és boldog leszel. Azt mondják, a szintemelés nem pénz kérdés... HÁT? Hazugságot építek és abba be kell fektetni. Olyan nő, akinek ilyen műférfi kell, az nekem nem kell, mert ha ennek bedől, akkor nem lehet egy észlény, és ugyanígy a másik bohócnak is be fog. Egy műnő egy műférfihoz való.
Szívesen megkérdeznék pár okos törzskommentezőt, hogy nekik milyen társuk van? Van-e? Nem bírom az ál-értelmiségi okoskodást, bocs. Nagy mellénnyel kinyilatkoztatni, abban a hitben, hogy használható, stílusos és okos tanácsokat osztogatsz. Azt sem tudom, hogy egy kétségbeesett emberen mit segít a letolás. Az epic helyzetekre adott vicceskedő tanács valahol szórakoztató lehet, ezt értem. Azokat a levélírókat én sem értem, akik reménytelenül futnak egy nő után, aki már minimum hatszor megmondta, hogy nem és nem, DE mire számít, amikor beírja? Arra nem lehet mit válaszolni. És rajta semmilyen szintemelés nem segít. Vannak olyan emberek, akiknek az agyára tud menni a magány, de őket nem itt kéne kezelni. Vagy nem tudom, lehet hogy igen, neki jót tesz, mert kiírja magából.
Mi lenne, ha a nők felelnének meg egy férfinak ennyi befektetéssel, ha a szintemelés rájuk is érvényes lenne? Akármerre nézek, mindenhol mindenki ugyanolyan, egyen-nők, egyen-haj, ugyanolyan ruha, ugyanúgy beszélnek, többnyire ugyanarról. Egyéniség nulla, nincs, nem kell, nem számít. Mert valaki azt mondta nekik, ez jön be. A természetes szépség eltűnt, nagyon ritkán látom. A jó szexhez érzelmek kellenek, lélek, ők meg csak odaadják magukat és várnak (a másiktól a sikert, a megoldást, a Választ) eldobják magukat, és azt hiszik, ennyi elég. A pasi meg köszönje meg és legyen hálás, csak a hajához ne nyúlj közben és a sminkére is ügyelj, nehogy elkend. Aztán meg sírnak, hogy a pasi rossz az ágyban...
- Van igényed a valódi szeretetre? Tudod egyáltalán, hogy mit akarsz?
Manapság annyit hallani, hogy nő tönkretette a pasit, a pasi tönkretette a nőt, de rengeteg ilyen esetet. Miért van ez? Mert eltűnt a bizalom, az őszinteség, mert Színháznak indult az egész, nem ismertétek egymást (lásd: fent). És nem azzal jövök, hogy „bezzeg régen '56-ban nem így volt”, biztos volt ilyen, de ennyire gyakori csak az utóbbi 10-20 évben lett.
Mi történt? Mindenki fél. Sok barátom, ismerősöm van és a boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatokat, amit látok, egy kezemen meg tudom számolni.
Válás, keresztbe csalás, átverés, lehúzás, pereskedés, és nem iskolázatlan kukalakók, aki ösztönösen, mérlegelés nélkül járnak el, hanem viszonylag értelmes emberek viselkednek úgy, mint a gyerekek.
Van egy elméletem: a tengerentúlról áramló szenny, ami a kielégülést és a testiség kergetését helyezte az élet értelmének középpontjába, teljesen meghülyített minket, pedig nem voltunk ilyenek. Mi meg tudatlanul rohanunk utána és követjük a parancsot. Már rég nem a társkeresésről van szó. Nem hiszem, hogy meg lehetne állítani ezt a folyamatot. Ugye: globalizáció. Egy hipnózisban élünk és csak a külsőségek számítanak.
A legtöbb férfi / nő tök egyforma, megállítasz 20 pasit / nőt az utcán, abból 18 úgy beszél, ugyanarról, ugyanúgy néz ki a lakása, ugyanúgy gondolkodik: egyen-duma, egyen-mobil, egyen-gondolatok - ahogy ki van adva.
Még mindig az állatvilág részei vagyunk, csak a szarvakat és a taréjt felváltotta a merdzsó, a barlangot meg a budai villa. Néha ufónak érzem magam köztük, és arra gondolok, én vagyok rossz bolygón.
Azt mondják nekem, „irigyellek, hogy nincsen gyereked, meg családod, meg nejed, egy csomó gondot kikerülsz... te könnyen beszélsz” – ilyenkor megáll az eszem. Hát rád ki kötelezte azt az életformát, amit te választottál? Nem bírsz vele? Pisztolyt szorítottak a fejedhez? Teherként élik meg a saját maguk által választott életet... Fogjuk fel, egyszer és mindenkorra, hogy egy esküvő, egy házasság, a családalapítás, nem egy hétvégi buli, hanem hatalmas felelősség. Nem egy olyan dolog, amit mindenkinek ki kell pipálnia, mert anélkül nem élet az élet. Ezt kéne megérteni. Legalább 10x gondold meg, mielőtt belevágsz, minden oldalról megvizsgálva a dolgot, elképzelve magad abban az új helyzetben.
Végezetül írok egy nagyon csúnyát: sok nő a férfitól várja, hogy feltöltse egyéniséggel.
Sziasztok!
