Levélírónk korábbi pasija nem gondolja megcsalásnak, ha prostituálthoz fordul, hiszen ott nincsenek érzelmek, csak testiség meg üzlet. Ám a barátnő eltérő véleményen volt, és lelépett. Utána ennek a férfi típusnak az ellentétét kereste, hátha jobban jár egy szerény és visszahúzódó valakivel. Talált, de hamarosan kiderült, hogy ez is ugyanolyan, mint a korábbi, csak egy kis önbizalom tuningra volt szüksége ahhoz, hogy előjöjjön belőle a hímsoviniszta. Pronyó pasik vs. eltűnős pasik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
31 éves nő vagyok. Küldöm pár csalódásom – mindenkinek, aki szereti - és a jelenlegi helyzetem, hátha több szem többet lát, illetve, kívülállók talán jobban átlátják, mi is a bibi. Nem is olyan régen, 3 év után lett vége egy kapcsolatomnak, én szakítottam vele, mert bevallotta (miután egy haverja véletlenül lebuktatta), hogy kipróbálta, milyen is egy prostituálttal... Utána azzal próbálta menteni a helyzetét, (furfangos az a férfi agy) hogy nem érti, mi a bajom, örüljek neki, hogy nem egy sima megcsalás történt egy akárkivel, mert ott már szerelem is lehetett volna, … így meg csak testiség volt.
Azonnal csomagoltam és eljöttem, otthagytam. Annyit még elárulok, hogy ez a hímsoviniszta gondolkodásmód talán az apukától ered, mert enyhén szólva a családja nem az értelmiségi rétegből származik. És ő a mai napig talán úgy dumál rólam az IQ light-os baráti körének, hogy az a nem normális nő elhagyta egy ilyen kis semmiségért. Leginkább az zavar, hogy a kalandja után még napokig hozzám bújt és közösült velem, ettől utólag lettem rosszul. Vannak Belső-Ázsiában bizonyos kultúrák, ahol a nőknek a mai napig nincs szavuk és joguk semmihez és a férj gyakorlatilag bármit megtehet velük - oda kéne költöznie minden ilyen hapsinak, ott megtalálnák a számításukat. Öröm és boldogság lenne: nekik.
Ezután másvalakit szerettem volna, másfelé keresgéltem. Ennek a pasitípusnak az ellentétét (tehát: művelt, gyengéd, kedves, odafigyelő). Azt hittem, a tervemben nincs hiba. Találtam is egy ilyen fiatalembert. Szerény és bátortalan, kevés önbizalommal és önállósággal. De kedves és okos. És most jön a pofon: ha egy férfinak feléleszted az önbizalmát, nem kizárt, hogy visszaél vele. Bevittem a baráti társaságomba, ő meg idővel összehaverkodott egy barátnőmmel és hónapokig úgy ment, hogy hívjam őt is, mert milyen jó fej csaj... Ha én nem hívtam, mert romantikázni akartam volna, hívta ő... Ez még mindig nem ok a kiadós hisztire, ugye. Jött velünk, már hármasban mentünk mindenhova. De csak haverok. Egyszer csak bejelentik, hogy összejöttek. És a kis rohadt azt mondja, hogy viseljem méltósággal a döntését. Nem enyhén aláztak meg...
Egyikkel sem álltam többet szóba, azóta nem is láttam őket. Miért jó az, ha ilyen piti baromság miatt egy nagyon jó baráti társaság robban szét? Mert ott és akkor többen jóban voltak velem és velük is...
A jelen: rám akadt a neten egy velem egyidős, jó humorú pasi. Az első találkozó rendben volt , éppen lejárt a bérletem, nem vettem észre, megbüntettek a metrónál, idegesen állítottam be és sokat szapultam az ellenőröket, meg persze saját figyelmetlenségemet. Ez volt a belépőm. És neki ez tetszett, mert mint elárulta, közvetlen és eredeti voltam. Nem akartam tetszeni, megfelelni senkinek, kiengedtem az érzéseimet, és neki pont ez tetszett. A második randi ugyanott történt és még jobban éreztem magam vele. Aztán szünet. Közel két hét eltelt. Már arra is gondoltam, hogy van valakije, mert nem akart az ágyába cipelni azonnal. Nem is beszéltünk róla. Hívjam fel, vagy várjak? Ne hagyjam elfutni ? vagy mit tegyek? Eddig azt mutatta, hogy tervezne velem, jól érzi magát velem, most meg... Én küzdjek érte? Megijedt, vagy mi?
Lehet, hogy az a gond, hogy túl régimódi vagyok, mert én komolyan gondolom az emberi kapcsolatokat, a hűséget, az őszinteséget, ilyesmi bóvliságokat. Engem elégedettséggel tölt el, ha valaki jól érzi magát velem. Pozitív válaszreakcióként értelmezem. Nem vagyok az, aki minden nap nyomul valakire, mert kell neki és ezért inkább bohócot csinál magából, vagy már az első találkozón nem bír magával és kétértelmű megjegyzéseket tesz, idiótán flörtöl, fogdossa a másikat, stb.. Átlagember vagyok. Ilyet is keresek. Fontos lenne számomra, hogy legyen valaki, akit napi szinten szerethetek, és nem hiszek abban, hogy ha bunkó velem valaki, és én ugyanazt adom elő később, abból bármi pozitív származhat.
