„Azt is megtapasztaltam, hogy ha egy nő kívánatosan, dögösen fest, még nem biztos, hogy szereti a szexet, csak gazdatestről gazdatestre jár” - A szürke ötven árnyalata tényleg eltalált valamit, amikor rávilágított a nők lelkében rejlő alárendeltségi vágyra? Azt mondják, a nők főleg érzelmi alapon döntenek, így nem feltétlenül értelemszerűen is. Mit keres egy rabszolgalelkű nő?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Pár hónapja egy figyelemreméltó és elgondolkodtató jelenetnek voltam szemtanúja: ismerősöm felhív magához, mert volt egy ügyünk. A barátnője is csatlakozik hozzánk a konyhába, sokáig nem szólal meg, majd csacsogni kezd valamiről. A csávó arcán 10 másodperc szünet, döbbent nézés a nőre, majd azt mondja neki: „Nem fognád be a pofád? - ez a jelenet egy délutáni vígjátékban még elmegy, de élőben... Akkor nekem az volt a félelmetes, hogy: itt egy nő, aki egy ilyen durva beszólást már fel sem vesz, nem először hallja, nem először tűri el, fel sem tűnik neki. Megszokta, nem zavarja, beépült a fejébe. És befogta. Hisz azt mondták neki.
Amúgy egy kedves nő, aki megbecsülésre érdemes lenne. Én sosem mondanék neki ilyet, még akkor sem, ha valami perverz okból elvárja ezt. De hát valamiért ezt a fickót választotta. Éreztem a kettejük közt jelenlévő feszültséget. És ők ebben élnek. Miért jó ez??
Nem az én dolgom, de akkor szerintem nekem jobban fájt ez a beszólás, mint neki. És ezt valaki kapcsolatnak meri nevezni. Pedig biztos, hogy rengeteg ilyen van kis hazánkban, akár fordított felállásban, ill. elnyomó rendben is.
Van értelme ezeknek a népszerű elnevezéseknek, mint „alfa”, meg „béta” meg „papucs”, amikor egy alfa férfi / béta nő a kapcsolat alatt is szerepet cserélhet, bétából lehet alfa, vagy alfából lábtörlő. Ha addig csak szerepet játszott, alfásdit, aztán kiderül a közös fedél alatt, hogy nagyon nem az. Még annyi jutott eszembe az említett páros kapcsán, hogy a boldogság nagyon relatív fogalom: az boldog, aki nem gondolkodik a boldogság hogyanján, miértjén – csak teszi, amit jónak érez, még ha ez másnak, egy külső szemlélőnek érthetetlen, bizarr és döbbenetes is. Egy pasinak tényleg örömöt okozhat, amikor lábtörlőnek használhat egy nőt - és fordítva. A szürke 50 árnyalata tényleg eltalált valamit, rávilágított a nők lelkében rejlő titkos vágyra?
Azt mondják, hogy a nők főleg érzelmi alapon döntenek. De nem mindig értelemszerűen. Azt is hallottam, hogy a válást is főleg nők kezdeményezik. Ezt sem feltétlenül értelemszerűen, vagy jogosan. Vagy éppen érthetetlen okokból tart ki egy ilyen pasas mellett.
Azt is megtapasztaltam, hogy ha egy nő kívánatosan, dögösen fest, még nem biztos, hogy szereti a szexet, csak gazdatestről gazdatestre jár, mert mást keres, nem feltétlenül pénzt. Egy bombázó testbe született nő simán lehet belül érzelmi nyomorék. Én úgy vagyok már vele, hogy először a lelke (van-e?) érdekel, és levelezés során sokáig nem is kérek fotót, mert előbb szeretném megismerni. Volt jó pár vakrandim is, amik meglepően jóra sikerültek.
Nem hiszem azt sem, hogy egy nő simán pimasz lehet a pasival, mert abban a tévhitben van, hogy bármit kimondhat, mert nő és el kell nézni neki – ilyenhez is volt szerencsém.
Amiért írtam Nektek: egy olyan hölgy / pasi válasza érdekelne, aki hasonlóan kiegyensúlyozatlan kapcsolatban él, élvezi, és meg tudja értetni velem, miért jó legyalázni valakit, akit a társának nevez, vagy miért jó egy elnyomóval együtt élni?
