„Ha részéről vége is van, miért nem mondja el, mi az oka? Nem akarom, hogy úgy emlékezzen rám, mint egy felejthető valakire” - a barátnő három év után, minden magyarázat nélkül lépett le. Posztolónk úgy érzi, ha folytatás nem is, egy magyarázat mindenképpen járna neki. Szeretné megérteni, mi zajlik ilyenkor egy nő fejében ?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sosem voltam nagy panaszkodós, és ebben az esetben is csak megérteni szeretném valaki motivációját. És azt, hogy hol hibáztam? Ő 27 éves, én 32. Három év kapcsolat után már az összeköltözést terveztük, amikor egyszer csak eltűnt. Nem keresett. Ha felhívtam, úgy beszélt velem, mint egy baráttal, akivel most sajnos nem ér rá leülni sörözni. Mint akit már lerendezett. Tehát semmi mélysége nem volt a beszélgetésnek. Ő már nem hívott. Legutóbb rákérdeztem, mi baja, mi ez az egész, és azt felelte, el fog hagyni. De nem más miatt. Az a fura, hogy ezt nem kérdeztem, magától tette hozzá.
Hogy mi állhat a háttérben, több síkon próbáltam értelmezni. Testiség és anyagiak: az együttléteinkkel nem volt soha gond, részemről legalábbis, odafigyeltem rá, éreztem volna, ha valamit nem jól csinálok. Kb. egyformán kerestünk, a pénzzel sem volt gond, sosem kért kölcsön, én sem tőle, ez nem játszott szerepet a kapcsolatunkban. Elvárások: egyik irányban sem voltak. Legalábbis nem tudtam róluk, hogy lennének. Amúgy sem lehet megfelelni olyan elvárásoknak, amikről nem is tudsz, vagy azt várja, hogy rájöjj. Szubjektív nézőpont, de úgy hittem, érzékeny vagyok a rezdüléseire, mert olyan értelmes nő, akinek nem kell mindig elmagyarázni. Működött a non-verbális kommunikáció. Ha a helyzet úgy kívánta, gyengéd voltam, vagy épp nem kérdeztem olyan témára, amiről tudom, felzaklatná.
Szellemileg: voltak komoly és mély beszélgetéseink, közös célokért, közös tervekért, mégis legutoljára szeptember 18.-án láttam, este hét órakor, amikor elment tőlem. Ha részéről vége is van, miért nem mondja el, mi az oka? Nem akarom, hogy úgy emlékezzen rám, mint egy felejthető valakire, a huszadik emberre, hanem jelentsek valamit. Ha döntött, elfogadom, sőt, minden jót kívánok az új élethez.
Bár még mindig úgy érzem, hogy életem nője hagyott el.
Szerintetek én mit tudok csinálni még? Vissza tudnám szerezni, talán azt várja, hogy küzdjek érte? De ha így van, ez egy új személyiség nála, ami nem rég alakult ki, és amit nem ismerek, ergo: nem sokat tudok vele kezdeni. Nem volt hercegnősködő és elvárásokkal teli sem soha. Ilyenkor arra gondol a férfi, hogy mit nem adott meg neki és vajon hol hibázott?
