„Az egykori vad, bulizós csajt utoljára poncsóban láttam és arról beszélt, milyen fontos a lélek tisztasága...” - esküvő előtt már a válásra gondolni? Manapság megszokott, viszont romantika-gyilkos dolog. Mégis, sok fejben megfordult már, hogy mi lesz majd 5-6 év múlva? Törvényszerű, hogy a kapcsolatok zöme zátonyra fusson? Újra terítéken a női szeszély és a férfiak esküvő előtti aggodalmai.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Jövőre tervezzük az esküvőt, de még semmi nincs eldöntve, csak belőttünk egy időpontot. A barátnőm ragaszkodott hozzá. Több részletet nem közlök, mert hátha rábukkan erre. Neki lehet, hogy fontos ügy, mert happening, meg ruha, meg róla szól a nap stb.. stb.. A filmek is ezt darálják. Nekem nem számít. Ami viszont számít, a jövő. Mert erről a házasság-dologról, kevés ösztönzőt hallok. Amiket le fogok írni, szubjektív, s bizonyos emberek érzékenységét sértheti, de virágárusításban meg lényegkerülgető mellébeszélésben sosem voltam jeles...
Egyik ismerősöm éppen most válik: az ő sztorija röviden annyi, hogy amikor hazament, a kisgyerek játékosan azzal fogadta, hogy „Imre bácsi megint itt aludt délben...” nem volt ezen mit magyarázni. Ezt, vagy ehhez hasonlót nem akarok átélni.
Egy kollégámat 1 év után hagyta el a nála 7 évvel fiatalabb nője, szerencsére nem volt annyi esze, hogy kifossza, nem is kért semmit, mert marhára szerelmes lett egy negyvenes rockerbe, akinek az arca bombatölcsér, és a haja már most tiszta ősz... Ez a szerelem fura dolog a nők részéről, amikor olyasvalakiért őrülnek meg, akire soha nem gondolnál. Ha egy ilyen fiatal, jó csaj egy izomtibor strandkirályért hagyja ott, valahol még megértem... A lepukkant pasi a menő? Nincs pénze, de van helyette...(?) Nincs esze, de van helyette.... (?) Azért mert... (mondatot tetszés szerint lehet befejezni, vagy kérdőjelesen hagyni)
Másik eset: 1 csaj egyik napról a másikra oda lett a keleti filozófiáért, és valahogy összejött a neten egy Mesterrel. Élettárs pattint, csomagol, Mesterhez költözik. Mivel onnantól kivált a körünkből, az egykori vad, bulizós csajt utoljára poncsóban láttam és arról beszélt, milyen fontos a lélek tisztasága... Meg a harmónia (főleg a tied, anyukám) gondolom, a Mester azzal szédítette, hogy „na, majd elviszlek Indiába, ott aztán megtalálod önmagad!”
Ha az asszony lép félre, főleg a nő ügyességén múlik, mikor bukik a dolog. Olyanról is hallottam, hogy az elhanyagolt asszony 2 éven át ügyesen csalta a férjét, de egyszer otthon mindet bevallott a férjének,... Állítása szerint nem bírta már a titkolózást. Azon gondolkodtam, hogy nem-e azért mondta el neki, hogy belerúgjon, és felhívja a figyelmét elhanyagolt helyzetére.
Házasság. Legalább ugyanannyi van ellene, mint mellette, viszont ami mellette áll az hosszútávon mélyebb is lehet: összetartás, szövetség. Eljátsszuk, hogy jók leszünk és mi nem vagyunk olyanok, mint a többiek... De ezekhez kitartás kell, párbeszéd, 0 titok. Nem tudom, milyen lesz a párom 5-6 év múlva és hogy én milyen leszek.
Az első néhány hét biztos izgalmas, hiszen egy új helyzet - bár annyira nem is kéne újnak lennie, hiszen ha nem előzte meg a házasságot legalább pár év együttélés, és úgy belemenni, az elég nagy hülyeség. Mi 3 éve vagyunk együtt, tehát az a nagy, lángoló izémizé már alább hagyott, viszont iszonyú jó csapatot alkotunk együtt, mindent megoldunk. A szüleink is bírják egymást, bár eleinte volt némi ódzkodás náluk. Mi lesz, amikor már nem szeretünk egymás társaságában lenni, magyarán: irritál a másik, sok kapcsolat törvényszerűen eljut ide.
Érdemes? Mik az esélyeink a mai világban, ha még olyan öncélú luxusra is vágyunk, mint közös gyermek?
Elsősorban olyan Olvasók reakciója érdekelne, akik már legalább 3-5-8 éve házasok vagy élettársak.
Köszönettel: R.
