"Emlékeztettem rá, hogy ő indított azzal, hogy hazug ribancnak titulált, nem mintha annyira meghatna, csak ne lepődjön meg rajta, hogy cserébe alázzák” – Posztolónkba belefutott a neten egy elmebeteg pasi, aki értelmetlen levelekkel, és lehetetlen követeléssekkel zaklatja. Nem tudja, hogyan rendezze le, de abban biztos, hogy ezt a fickót csak mélyebbre lökte a totális és visszafordíthatatlan nőgyűlölet lejtőjén. Hogyan lehet lerázni az idiótákat 2015-ben?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Nem túl régóta próbálkozom a netes társkereséssel, de már most ért egy-két érdekes meglepetés. Mint például annak az úriembernek az esete, aki az alábbi frappáns üzenettel indított a semmiből:
"miért hazudod, hogy nem dohányzol?
tipikus ribanc..."
Hűha, mondom, ez igen. A képeim között van olyan, amin vízipipázok, a megadott adataim között az szerepel, hogy nem dohányzom, végül is értem én, hogy mire akar kilyukadni, de azért ilyen mértékű felháborodás talán mégsem indokolt. (szerintem ízlés kérdése, hogy a szó szoros értelmében dohányzásnak tekinthető-e havi egy-két pipás alkalom társaságban, de ez mindenkinek a saját megítélésére van bízva).
Ennek ellenére üdítő változatosságot nyújtott az írása, egy kis kizökkenést a békés konfliktusmentes hétköznapokból, így visszaírtam, rámutatva, hogy _szerintem_ nincs ellentmondás a megadott adatok és a valós helyzet között.
"magyarázkodás... hazudsz és kész
persze ti, akiknek pin*juk van, azt képzelik, hogy bármit megengedhetnek maguknak"
A negyedik mondatnál tartunk, és máris előkerült az "aljas gaz pin*s népség mit képzel magáról" avagy ismertebb nevén a "Minden csaj egy k*rva" típusú érvelés. Eddigi internetes pályafutásom során mindig csak messziről néztem az olyan igazi ízes fórumos/kommentelős/chates vitázásokat, de most éreztem, eljött az idő egy kis virtuális adok-kapokhoz, mókásnak ígérkezett. Volt itt mindenféle a "ha ennyire taszítanak a pin*k, esetleg érdemes megfontolni a srácokat" jellegű tanácsokon keresztül a "na és mi a helyzet édesanyáddal, komolyan úgy gondolod, hogy ő is tagja a sátáni pin*s szektának, vagy valamiért ő kivétel?" jellegű udvarias kérdéseken át, de nem nyertem el ifjú főhősünk tetszését:
"Örülök, hogy boldoggá tehettelek, azzal, hogy alázhatsz.
Kívánom, hogy erőszakoljon meg egy (...)horda, akiktől szülessen egy fogyatékos lányod, majd forrázd le az arcod, hogy végképp ne álljanak veled szóba a pasik és dögölj éhen!
Az a legszebb, hogy nem is tagadod a gyökérséged, hiszen pin*d van, így neked lehet"
Elbűvölő. Emlékeztettem rá, hogy ő indított azzal, hogy hazug ribancnak titulált, nem mintha annyira meghatna, csak ne lepődjön meg rajta, hogy cserébe "alázzák", mivel sajnos már az első mondata után elvesztette a jogot, hogy eljátszhassa a mártírt, akit cukkolnak a csúnya gonosz pin*sok, jelen esetben jómagam. Továbbá felhívtam rá a figyelmét, hogy a jelekből ítélve nem azért érhették negatív tapasztalatok a nőkkel kapcsolatban (könnyen lehet, hogy valaha egy teljesen jóarc normális srác volt, akit valaki nagyon durván átvert, de hát... na, meg kell tudni ezzel birkózni anélkül hogy, nos, elmenne a józan eszed) mert mind egytől-egyig ribancok vagyunk, hanem mert az ő készülékében is lehetnek komoly problémák.
"igen, anyám is k*rva
mint láthatod instabil vagyok, úgyhogy ha találkozunk, megöllek.
már régóta szerettem volna ámokfutó nőgyilkos lenni, veled fogom kezdeni
te hazug aljas szófosó k*rva"
Eljött hát a végkifejlet, a finálé, a csattanó. Bűntudat gyötör, nem voltunk egyenjogú partnerek abban, amit én egy kis ártalmatlan, inkább szórakoztató mintsem komolyan bántó chates csihi-puhinak véltem. Nagyon a szívére vette a dolgot, nem volt szép hogy így felpiszkáltam egy szemmel láthatóan mentális problémákkal küszködő egyént, töltöttem volna inkább hasznosan a szabadidőmet. Őszintén nem számítottam rá, hogy ennyire elszáll az agya, most fogalmazhatok valami hatékony bocsánatkérést, mielőtt még a végén tényleg tettlegességig fajul a dolog, aztán meg az én lelkemen szárad, hogyha bántalmaz valakit fene nagy feldúltságában. Igazán bánom utólag, hogy rám jött a gonoszkodós ötperc, attól tartok - csak teljesen feleslegesen - lejjebb löktem a totális és visszafordíthatatlan, egész életen át tartó nőgyűlölet lejtőjén, bár lehet, semmi sem segített volna a gondolkodásának jobb irányba terelésén, amit mondani lehetett volna.
Esetleg felajánlhatnám, hogy szívjunk el egy békepipát.
