„Hétvégén felhívott, hogy ne lepődjek meg, ha nem jön többet, de talált valakit, és azzal mentegette magát, hogy ő nem ígért semmit” - ehhez képest a csaj állandóan a pasinál lógott, sűrűn volt szex, és ez így már sehogyan sem barátság. A szokásos sablon: talált jobbat és elhúzott. Senki nem szereti, ha az érzéseivel játszanak, mert a bizonytalanság kikezdi az embert.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A sztorimat kettő anekdota közé csomagolnám.
Ismert az a jelenet, amikor a férfi várja, hogy a nő abbahagyja a mobilja nyomogatását az étteremben az asztalnál, és a nő nehezen hajlandó erre, csak annyit mond, hogy „mindjárt befejezem, csak egy pill..., már mindjárt, csak még ezt...” a férfi meg türelmesen vár. Az egyik barátom megcsinálta azt első randin, amikor ugyanez előfordult, hogy felállt és azt mondta a csajnak, ne zavartassa magát, tulajdonképpen már bármeddig ráér, mert ő most hazamegy. A csajszi meg valószínűleg úgy adta ezt elő a barinőiek, hogy már megint milyen bunkó pasival hozta össze a sors...
Amikor csalódás ér, mindig abból indulok ki, hogy én is hibázhattam. Úgy nagyjából 1 évet töltöttem egy definiálhatatlan viszonyban, mert a hölgy az elején közölte, hogy csak alkalmit szeretne, és igazából van más jelöltje rajtam kívül. Ehhez képest állandóan velem/nálam lógott. És sűrűn szeretkeztünk, tehát minden adott volt, hogy elfelejtsem a korábban mondott opciókat. Hogy azok a kondíciók megváltoztak. Rendes voltam közben, de jobban éreztem volna magam, ha tisztázzuk, mi van, mert senki nem szereti, ha az érzéseivel játszanak. A bizonytalanság kikezdi az ember érzelmeit.
Eseményekre bontva úgy tudnám vázolni, hogy a megismerkedésünktől számítva, csak bulicimborák voltunk, aztán rá 3 héttel már szex volt, utána az sem volt ritka, hogy napokra hozzám költözött, noha volt lakása (állítása szerint), és ilyenkor arra gondol az ember, hogy élvezik a társaságát, és ha már szex is van, akkor ez már rég nem barátság. Neki is voltak hibái: feledékeny és szétszórt volt, de ezek ugye nem halálos bűnök. Megtanultam, hogy nem lehet rábízni, sem kérni tőle semmit. Aztán a hétvégén felhívott, hogy ne lepődjek meg, ha nem jön többet, de talált valakit, és azzal mentegette magát, hogy ő nem ígért semmit. Az igaz, de erősen ráutaló magatartást tanúsított, ha ez számít valamit.
Ennyi.
Zárásként jöjjön a második történet: egyszer az egyik barát-barátnőm kölcsön akart kérni tőlem, de nem mondta, mennyit. Elővettem a tárcám, 5 ezer volt nálam. Erre a hölgy kikacagott, hogy ennél kicsivel több kéne. Nem kérdeztem, mennyire gondolt. Ő meg sértődötten várta, hogy miért nem. Ennyiben is hagytam a dolgot. Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, nem vagyok olyan, aki eldobja az agyát a csöcstől meg a spániel-tekintettől.
...éljenek a csajok...
