„Amiért mindezt ide megírtam: rájöttem, hogy igazából sosem a csajozással volt gondom, csak nem mertem a saját életemet élni” - Posztolónk sokáig frusztrált volt, végül ráébredt, hogy sokkal boldogabb lehetne, ha megtanul őszinte lenni önmagával és másokkal. Azt tette, vagy azt mondta ki, ami éppen jól esett, aztán egyszer csak azt vette észre, hogy jól érzi magát a bőrében és a dolgai kezdenek jobbra fordulni. Pedig ugyanaz az ember maradt, ugyanúgy néz ki, nem gazdagodott meg, nem gyúrta ki magát, nem állította feje tetejére az életét.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Az én történetem: 27 éves vagyok. Testileg átlagos közepesnek tartom magam: van egy kis pocakom, meg egy-két hibám. Elég nehéz gyerekkorom volt, viszonylag zárkózott vagyok, egész életemben különc voltam. Sokáig nem tudtam elfogadni magam, mindenféle lelki problémákkal küzdöttem (meg még küzdök most is). Amúgy viszonylag értelmes vagyok, néha sportolok és nem vagyok se pénzes, se full csóró. A nőkkel viszonylag szerény sikereim vannak: sokat voltam magányos, de volt már két komolynak mondható kapcsolatom (1-1.5 év) és több kevésbé komoly is. A párkapcsolatokkal sokáig úgy görcsöltem, mint amiket itt a postokban meg a hozzászólásokban olvasok.
Túlpörögtem mindent meg mindenféle elméleteket gyártottam. Hajlamos voltam a sokszor elkövetett hibákat újból elkövetni. Ha valami nem jött össze úgy, ahogy azt elképzeltem, magamat vagy a másikat hibáztattam.
Állandóan frusztrált voltam. Éreztem, hogy nagyon nem OK az egész életem. Tele voltam ellentmondásokkal és elfojtott problémákkal. Magamba néztem és elkezdtem keresni. Valamit. Bármit. Mindent. Tudatosan elkezdtem keresni önmagam és megváltoztatni egy csomó mindent. Rájöttem, hogy nem éltem őszintén. Azt hittem, hogy ha megfelelek bizonyos elvárásoknak, az jelenteni fog valamit. Elkezdtem felvállalni, hogy azt mondok és csinálok, amit akarok (nyilván értelmes keretek közt). Keresem a lehetőséget arra, hogy kimondjam, ami a lelkem nyomja. Elkezdtem felelősséget vállalni. Elkezdtem jobban bevállalni a kudarcot - mert tanulok belőle. Elkezdtem kidobni az életemből a nem működő dolgokat: ha valami nem megy, máshogy próbálkozok, nem pedig keményebben. Nem akarok a legjobb lenni. Annyira akarok jó lenni, amennyire kedvem van vagy amennyire a céljaim megkívánják. Bátrabban kinyilvánítom a szeretetet és azt is ha valami nem tetszik. Merek árral szemben úszni. Meg hasonlók... Szóval semmi világraszólót nem csináltam, csak felismertem pár rossz beidegződést, és elkezdtem úgy csinálni, ahogy jónak érzem.
Aztán vagy fél éve egyszer csak azt vettem észre, hogy jól érzem magam a bőrömben és a dolgok kezdenek jobbra fordulni. Pedig ugyanaz az ember vagyok, ugyanúgy nézek ki, nem gazdagodtam meg, nem gyúrtam ki magam, nem állt feje tetejére az életem. Még mindig viszonylag magányos vagyok, nem találtam meg akit keresek. Viszont a hozzáállásom rengeteget változott. Azzal együtt, hogy megtanultam őszinte lenni magammal, a nőkhöz való viszonyom is sokat tisztult. Kezdek tisztában lenni azzal, hogy melyik fajta nőtől mit várhatok, mi az amit én elvárok és mit tudok - ill. akarok - adni. Könnyebben és lazábban megy az ismerkedés. Lettek nő barátaim, van szeretőm. Őszintébbek az emberi kapcsolataim. Mosolyogva nézek tükörbe. Optimista vagyok. Bízok magamban.
Amiért mindezt ide megírtam: rájöttem, hogy igazából sosem a csajozással volt gondom, csak nem mertem a saját életemet élni. Kölcsönös szimpátia esetén megy minden magától. Egy egyenes, őszinte, vidám ember pedig a hibái ellenére is szimpatikusabb jelenség tud lenni, mint egy megfelelni akaró bizonytalan görcs.
