„Három hónap után el akart venni feleségül. Viszont ő az a fajta szépfiú volt, akinek a házasság nem való” - nagydumás, csajozós pasihoz hozzámenni, abban a hitben, hogy te majd megváltoztatod, mert melletted biztos lenyugszik, a legnagyobb önbecsapás. Ha egy pasinak előtted már rengeteg nője volt, felkészülhetsz rá, hogy utánad is rengeteg lesz még. És ha mégis hozzámész, sanszos, hogy az esküvő után 2 héttel már félre is fog lépni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Amikor nincs vásárló, szívesen böngészem a Blogot, és engedjetek meg pár gondolatot. Azt mondják, a nő azért panaszkodik mindig, mert ez a természetének fontos része. Mondom ezt úgy, hogy én is nő vagyok. Engem kifejezetten irritál, amikor nekem panaszkodnak. Én nem szeretek panaszkodni, még a legjobb barátnőknek sem, de néha előfordul. A panaszkodás egy fölösleges dolog, mert semmit nem old meg, csak elrontja a hallgató fél hangulatát is. Persze, panasz és panasz között is van különbség. Létezik jogos panasz, meg figyelemfelkeltős panasz (rinya).
Utóbbira egy példa: jár be hozzám a boltba egy 50-es nő, aki állandóan panaszkodik, hogy nincs pénze, és mennyire megfontolja, hogy mit vásárol, és micsoda világ van. Mindig hozza a visszaváltható üvegeket, és a hipermarketes akciós kuponokat mindig begyűjti, ha épp oda látogat. Amikor a pulthoz ér, árad a panasz belőle - nekem. Én meg nem tudok mit csinálni, hallgatom, kidobni nem szabad, max. szólok neki, hogy mögötte is vannak. Ekkor félreáll és oldalról kapom.
Amikor ennek szemtanúja volt egy nő, aki egy utcában lakik vele, és ismeri, megtudtam, hogy ez nála csak arról szól, hogy figyelmet nyerjen, egyáltalán nem olyan szegény, amennyire beállítja és a néha szakadt öltözködésére is rájátszik, mert a férje kb. fél milliót visz haza havonta, nagy ház, 2 kocsi, a két fia Bécsben dolgozik és ők is szépen tejelnek talán neki. A háza előtt minden nap háromszor áll meg különböző csomagküldő szolgálatok kocsija, mert a neten rendel mindenfélét unalomból, szerintem rögtön rakja is be a szekrénybe és felejti el. De hozzám a sarki boltba minden nap több alkalommal jön, vesz egy kis valamit, kiflit, joghurtot (meg a társaságomat), panaszkodik és elmegy. A korosodó nőnek lelki szüksége a panaszkodás, mert van úgy, hogy már csak onnan nyerhet energiát (bevallom, tartok ettől az életkortól, és attól, hogy majd belőlem mit hoz ki) Sejtem a valós okot és azt mondom, hogy a libidó karbantartásnak társadalmi kötelességnek kéne lennie. Aki látta a Hisztéria c. filmet, az tudja, mire gondolok... : )
És most, rinya nélkül, leírnám én hogy jártam:
2 éve történt, hogy megismertem egy valakit, aki három hónap után el akart venni feleségül. Viszont ő az a fajta szépfiú volt, akinek a házasság nem való. Én sem akartam, se vele, se mással. Voltak jelek bőven, de ezeket nem tettem szóvá: simán és leplezetlenül megnézte az utcán a többi nőt, míg ott álltam mellette. Egy buliban, míg kimentem a vécére, ő két nővel csevegett, majd utána mindkettőt meg is táncoltatta, szóval tudtam, hogy nem ő lesz majdani gyermekeim apukája. És amikor visszautasítottam, rögtön szakított velem. Miért döntöttem így? Tinikoromból tudom, hogy a fiúk nagyon sok mindent bevetnek, hogy a női nemi szervhez férjenek. És egy ilyen pasi ilyen mondókájára hozzámenni a legnagyobb hiba. Neki csak annyi, hogy valami újat szeretne tapasztalni, de valódi mélysége nincsen. Előttem rengeteg nője volt, igazi nagydumás szívtipró. Hozzámenni abban a hitben, hogy én majd megváltoztatom, mert mellettem majd lenyugszik (nem fog) hülyeség. Ha nem a saját esküvőmön, akkor utána 2 héttel már félre is fog dugni. Élete értelme nem én vagyok, hanem ami a lába közt van. A típus fel-nem-ismerése ugyanolyan önhiba, mint belefulladni a rózsaszín felhőbe és nem látni az egyértelmű jeleket.
Az egyszeri nő pedig örömében hogyne bólintana rá a lánykérésre, minden előzetes megfontolást mellőzve, hisz mindig is erről álmodott, nemá' ő tegye tönkre a csodás pillanatot. Tehát ha egy nő nagyon akar esküvősdit, akkor nem ilyen palit választ, mert annak sírás lesz a vége. A hűségre nem alkalmas. Az életcélja nem a családozás... aki ezt nem hiszi el, az mesevilágban él.
Mi lehet az oka az ilyen típusok kialakulásának? Ezen is gondolkodtam: a külvilág még sosem volt ennyire beengedve az ember privát életébe, mint ma. Egy marketinges szépen megszabja az ember igényét, ha nincsenek vágyai, azt is ad neki bőven... Emeld meg az igényeid, hogy ne légy lúzer, (és maradj magányos). 56 tévécsatorna, extra széles sávú net, még az utcára is magaddal viheted az összes hasznosságot a mobilodban, folyamatosan árad a millió információ nyakló nélkül, „légy szabad és trendi”. És senkinek nem jut eszébe, hogy ez mennyire romboló lehet a személyiségformálásra nézve. Hát csoda, ha a pasi azt hiszi, attól lesz igazán férfi, ha minden szembe jövő nőt lefektet? Mert azt diktálják, h. az élet rövid, mindent, most, gyorsan és azonnal, rohanás, kapkodás, befejezetlenül hagyva mindent... mintha semmi másról nem szólna az élet, mint egy versenyről. Szeretném az életet nem úgy elképzelni, mintha egy gyorsétteremben volnék.
Szép napot és Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
