„Azzal, hogy nyáron egy műbalhét, egy szakításfélét imitált, rájött, hogy ezt a fegyvert még nem vetette be” - a folyton zsörtölődő barátnő megelégeli a pasija sorozatos érzéketlenségét és lelép. Igen ám, csakhogy nem rég karácsonyi üdvözletet küldött neki... Lehet, hogy az a sorozatos érzéketlenség csak a nő fejében létezett? Posztolónk két csaj között fogja tölteni a Szilvesztert.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nyáron hidegháború volt a barátnőmmel, aminek egy hosszú szünet, majd szakítás lett a vége. És nem értem, miért volt velem közel két évig, ha úgy érzi, nem fejlődik mellettem (mint mondta). Én nem tudok hova fejlődni (elég fejlettnek érzem magam). Sok kritikát kaptam tőle, nem életbevágó dolgok miatt. Én még folytattam volna, mert a kritikákat betudtam a természetes női házsártosság részének, és egyik fülemen be, a másikon ki... Mert biztos valami miatt szükségét érzi, hogy a személyisége így fejezze ki magát, folyton zsörtölődve.
Valahol még tetszett is, hiszen éreztette velem, hogy ez a kapcsolat él, mozog, törődik velem, azért csinálja, mert fontos vagyok neki, és olyanokra is odafigyel, ami az én figyelmem elkerülte (biztosítás, papírok, ilyenek, ne adjak annyi borravalót a pincérnek, mert flegma volt stb..) Tehát olyanokra figyelt, amikre én nem. De amikor a beszólások napi szinten, hosszútávon állandósulnak, az már elviselhetetlen nekem. Ha nem volt probléma, csinált, mindig az kellett neki, ami nincs.
Noha nem éltünk egy fedél alatt, volt, hogy napokat töltött nálam. Azt mondta a végén, hogy érzéketlen vagyok, folyton küzd a munkájával, a számlákkal, meg a családi bajokkal (még otthon él, bár 38 éves) és én nem vagyok figyelmes.
Nem éreztem jogosnak, mert igenis, figyelmes voltam vele. Mindegy, vége lett, nem jött többet.
Viszont hétfőn karácsonyi üdvözlést küldött, felhívtam és elkezdtünk beszélgetni: most azt akarja, hogy együtt Szilveszterezzünk. Minek? Megváltozott az irántam való rossz véleménye? Én biztos nem változtam meg. Azzal, hogy nyáron egy műbalhét, egy szakításfélét imitált, rájött, hogy ezt a fegyvert még nem vetette be és visszájára sült el. Mert én fel tudok kelni minden nap úgy is, hogy tudom, nincs velem, és milyen kár, meg úgyis, hogy végre, senki nem dirigál. De mindezek ellenére, éreztem, hogy szeretett és én is szerettem. Viszont ezek után nem tudom, mi többet lehetne még kihozni ebből, amit akkor nem sikerült.
Szerintetek mit várhatok tőle, meg a közös Szilveszterezéstől? Amúgy lenne más, akivel eltölteném.
