„Kiderült, hogy felesége és kettő gyereke is van. Nem is nagyon csodálkoztam, a vallása megköveteli, hogy fiatalon házasodjanak” – Levélírónknak eddig mindig csak rövid, vagy szexcentrikus kapcsolatai voltak, és gyakran érezte úgy, hogy eltaszítja magától az embereket. Nagyon szeretne már egy normális kapcsolatot, és kigyógyulni a krónikus szeretetéhségből. És hát a soron következő affér sem az igazi, ugyanis a delikvens férfi a felettese.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok!
Azt hiszem, hogy most nekem is ki kell írnom magamból, hogy jobban megértsem magamat. Talán ez segít feldolgozni az egész szituációt, mert soha nem voltam ilyen helyzetben, vagy ennyi érzelmet nem produkált ki belőlem semmi.
Szóval 22 éves vagyok, félig önálló ( van munkám, eltartom magamat, de a családommal élek, szülők nélkül ). De kezdjük is az elején. Kaptam egy elég jól fizető állást. Kevés munkával, családias környezetben. Úgy esett, hogy elkezdtem tetszeni az ügyeket intéző főnökömnek.
Ő 25 éves, nem igazán az esetem, nem néz ki jól, igazából, ha mondjuk egy buliban vagy bárhol máshol leszólítana (= kikezdene velem) lepattintanám egy 'bocs, barátom van' szöveggel. Nekem elkezdett imponálni az, hogy tetszem neki és a férfias oldalát is megláttam. Szóval, egyszer elhívott kávézni, rajtunk kívül még jött egy barátja és annak a barátnője. Ennél kínosabb randin soha életemben nem voltam. Egymáshoz sem szóltunk. Meg úgy nagyon én nem is beszéltem senkivel. Utána sms-ben megbeszéltük, hogy legközelebb csak kettesben randizunk. Eljött a nagy nap. Kettesben voltunk. Egy szórakozóhelyre mentünk. Ott lecsúszott pár ital, aztán azon kaptam magam, hogy már a szájában vagyok. Vagy ő az enyémben. Azóta tart ez a 'kapcsolat'. Csak hogy nem átlagos 'kapcsolat'. Kiderült, hogy felesége és kettő gyereke is van. Nem is nagyon csodálkoztam, a vallása megköveteli, hogy fiatalon házasodjanak. Mikor rákérdeztem miért sodorta veszélybe a munkámat, miért nem mondta el, mit vár tőlem stb... Csak annyit mondott, hogy boldogtalan a feleségével és hogy engem szeret stb.stb... 2 napig könyörgött nekem. Nem azt mondom, hogy elfelejtettem neki ezt a dolgot, de nem tudtam mit tenni, belementem a játékba.
Szóval, a 'kapcsolatunk' megmaradt. Azóta nem faggatom a családjáról. Nem tudok róluk semmit. Közben és utána is folyamatosan féltékeny volt az egyik kollégánkra, aki 2x annyi idős mint én, megvan áldva feleséggel, gyerekekkel. Mindig azt hajtogatta, hogy a kolléga szerelmes belém stb. Mondtam neki, hogy mi csak barátok vagyunk és a barát nem szerelmes a másikba, mert az már nem barátság (végül igaza lett). Így belegondoltam, hogy ez biztos csak a birtoklási vágyából fakad. Csak birtokolni akar... nem szeretetből teszi, nem azért, mert tényleg szerelmes belém. Nem tart olyan régóta, hogy azt mondjam, igen, biztosan van valami. Másfél hónapja van ez a dolog és még nem feküdtünk le... Igazából nem is tudom, hogy ezzel a történettel tanácsot akarok-e kérni, vagy visszaigazolást, hogy egy nagyon önző ember vagyok. Vagy megtudni, hogy ő mit érez, vagy én mit érzek. Eddig mindig elcseszett kapcsolataim voltak. Vagy nagyon rövid ideig tartott (értsd: 1-2 hó.) Vagy csak szexuális jellegűek voltak. Leginkább én voltam az, aki eltaszította őket. Nem tudom, soha nem éreztem azt, hogy szükségem van rájuk. Talán az izgalom miatt, talán a szeretetéhség miatt vagyok ebben a 'kapcsolatban'. Tudom, hogy talán az eddigiek miatt nem vagyok olyan lány, akinek lehetne egyszer az életben normális kapcsolata. Talán szeretőnek való vagyok. Lassan ott tartok, hogy szeretnék gyerekeket, férjet. Ha visszagondolok, csak arra asszociálok, mennyire nincs esélyem, hogy családom lehessen. Főleg mellette. Az ő családja nekem nem kell.
