Levélírónk túlságosan átlagosnak érzi magát, és szerinte ez az oka annak, hogy a nők csak barátot és dumapartnert látnak benne. Amikor megkérdezte tőle egy csaj, hogy miért nem ismerkedik a magafajtákkal, kissé megütközött, majd bőszen elkezdte keresni erre a kérdésre a helyes választ.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én olyan régóta egyedül vagyok, hogy le se merem írni. 30 leszek májusban, (férfi, átlagos). És lehet, hogy ez a gond... merthogy jó ideje úgy érzem magam, mintha meg lennék átkozva, vagy mintha egy nőhárító lenne belém szerelve. Átlagos vagyok, átlagos testalkat, se nem túl kövér, se nem túl vézna, a stílusom olyan, mint bárkié, nem kimagasló, mindenkivel megtalálom a közös hangot az első randin, és itt van kirakva a pont, ugyanis más nemigen történik. Átlagos a fizum is. Ezzel sem tudok domborítani.
A nőktől (25-39 év közötti korosztályról beszélek) rendre azt kapom, hogy köszi a szép estét, jól érezték magukat, nagyon jól elbeszélgettünk, ritkán tud férfival ilyen jól elbeszélgetni az első randin, és legyünk barátok. Aztán még azok sem leszünk, mert eltűnés következik, az elején talán még pár lájkot is kapok egy-egy Face-es megnyilvánulásomra. De ennyi.
Vagy szép lerázást látok ebben, vagy csak úgy vélik, minek is elrontani szexszel egy ilyen szépen indult barátságot. De hát nem barátkozni akarok velük. Amikor már láttam ennek a kialakulását, már tudtam, mi következik – illetve, mi nem – és már én nem írtam neki többet. Nem tiltakozott ellene.
Próbálom könnyedén venni, de nehéz megjátszani, hogy nincsenek érzelmeid, miközben vannak.
Nem tudom, ők kire várnak, kit keresnek és milyen férfi felelne meg a nagy elvárásaiknak (amiket mindig megtartanak maguknak, nem mondják el neked, te már csak a végeredményt látod, és elgondolkodhatsz, hol rontottad el).
Egyszer azt kérdezte egy csaj tőlem, hogy miért nem ismerkedsz „magadfajtákkal”? Ezen megütköztem. Nem éreztem, hogy ezt a kifejezést sértésnek szánta volna, egyszerűen csak nem volt a szavak mestere. Elgondolkodtam, milyen is lehet a magamfajta, a nekem való nő. Mit értett alatta? Elvárásaim nekem is vannak, és sosem tudnék annyira kétségbeesni, hogy annyira leadjam az igényeimet, hogy egy olyan nővel jöjjek össze, aki semmilyen szinten nem jön be, mert egyszerűen a legtöbb jóindulattal sem állna fel rá. És ez nem igényesség, vagy igénytelenség kérdése, ha értitek...
1. van egy átlagos önbizalmam. 2. szóba állnak velem a nők, tehát olyan nagyon nagy probléma nem lehet velem, nem menekülnek el azonnal, amikor meglátnak.
Most nálatok regisztráltam, itt vagyok, és remélem, itt több sikerrel járok.
üdv: egy magamfajta
