„Én akkor értesültem róla, amikor felhívott egy gondolkodó barátom és gyanakodott az alpári stílusra, ami nem jellemző rám” - a pasi egy ideig képes eljátszani, hogy ő az ideális. Valójában gyerekes, komolytalan és agresszív, de ez túl későn derül ki. A sértett bika csak ártatlan viccnek szánta, amikor Posztolónk minden ismerősének beszólt a közösségin. Ma megtudhatod, miért érdemes a jelszavaidat fejben tartani.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok, 29 éves nő vagyok. A legutóbb tavaly volt mellettem valaki, akivel nem túl szépen fejeztük be. Mindjárt részletezem. A környezetemben nagyon sokat tudják osztani az észt, hogy ha szuper pasit akarsz, legyél szuper nő, ilyen egyszerű. De figyelmen kívül hagyják azt, amit úgy nevezhetnénk, hogy rajtunk kívül álló ok. Amikor nem az ember önhibájából adódik egy helyzet. Szeretne jobb lenni, de nem tud, korlátozva van. Hiába van diplomád, ha nem tudsz elhelyezkedni vele, és elkeseredsz, amikor a huszadik (ka)multi-level-es cég szeretne befogni ingyen-ügynöknek.
Ha keveset keres valaki: ez jutott, örül, hogy van munkája. Nem dicsekszik vele, de ha szóba kerül, elmondja. És csak bízik abban, hogy nem adja tovább. Ugyanígy jár el, ha éppen jól keres. Hogy ne irigyeljék.
Nincs jó teste: sokat fogyózik, de hasztalan.
Legyen kötél idegrendszered: és tűrd, ha valaki leszívja az energiád. Vedd könnyedén a dolgokat. (De ha genetikailag rossz az idege valakinek?) Munka és család mellett is: legyél igényes és járj el 3 órát jógázni, tornázni – mert ez az elvárás, a kifogások meg senkit sem érdekelnek.
Ő 5 évvel volt fiatalabb nálam. Egy ideig türtőztette magát és eljátszotta, hogy ő az ideális férfi. Az igazság később derült ki, hogy gyerekes, komolytalan és agresszív. Amikor szakítottam, ő nem hitte, nem fogadta el. Utána már kénytelen volt, mert amit csinált, az megbocsáthatatlan.
A jelleméről: Egyszer elmesélte, hogy amikor pultos volt egy helyen, történt egy kis malőr. Neki néha elég nyers a modora és amúgy is rossz napja volt akkor. Meg volt hirdetve egy program, előadást tart valami szakértő a különteremben. Ahogy elmesélte, a bácsi egy hatvanas, kissé szakadt valaki volt. Nem mutatkozott be a csaposnak, miért is tette volna. És amikor megérkezett az estre, kér egy sört, mire ő azt hitte, valami csavargó és javasolt neki egy olcsóbb helyet, ne rontsa itt a fiatalos légkört. A bácsi megsértődött és szó nélkül odébb állt, bár mondhatta volna, hogy ki ő. A rá váró 20 ember meg hoppon maradt. Emiatt kirúgták onnan.
Amikor (egy telefonos vitát követően) megmondtam, hogy szakítani szeretnék vele, csinált egy dolgot, ami egyszerre volt számomra hasznos (megtudtam, kik az igazi barátok), de ugyanakkor undorító is: a gépemen automatikus belépésre van állítva a közösségi, így amikor felnyitja a böngészőt valaki, könnyen beléphet az oldalamra, csak kattint egyet a könyvjelzőn. Ő így is tesz, majd a Facebook oldalamra egy mocskolódó megjegyzést ír ki, mintha én tenném, törekedve rá, hogy lehetőleg mindenkinél betaláljon. Én akkor értesültem róla, amikor felhívott egy gondolkodó barátom és gyanakodott az alpári stílusra, ami nem jellemző rám. Jól tippelt, azt se tudtam, miről van szó. Kaptam 20-30 dühös megjegyzést és olyan kritikát barátoknak mondott barátoktól, akikről nem is gondoltam volna, hogy ilyen ellenérzésekkel viseltetnek felém. Valahogy mintha pont egy ilyen alkalmat vártak volna, hogy ezt bemondhassák nekem. Aztán írtam egy körlevelet, hogy köszönöm a sok „kedves” megjegyzést minden barátnak és ismerősnek, és azt a bölcs látásmódot, hogy arra se gondoltak, hogy esetleg nem én írom, hanem egy betolakodó. És ez jellemző a mai, azonnal reagáló és nem gondolkodó kultúránkra. Nem vesszük a fáradtságot, hogy a korlátainkon tovább lássunk és rögtön ítélünk, csak néha az érintett nincs a képben sehogy sem.
Utána csak 2 bocsánatkérő levelet kaptam...Tanulságos volt.
Amikor elmentem a laptopomért, a nővére adta át, ő nem mert előjönni, letagadtatta magát. Felhívom, nem veszi fel. Idegenszámról hívom, felveszi és azt mondja, nem érti, hogy ilyen kis viccen miért bukok ki...
Oké, nincs humorérzékem. Ez is egy hibám.
Ez egy pozitív levél is lehetett volna, hogy azóta boldog vagyok és megtaláltam az igazit, - jó lenne, ha így lenne, de nem így van. Még keresek, nem adom fel, de jóval óvatosabb leszek ezután.
Megváltoztatni senkit nem tudok és nem is akarok.
