„A mai kultúra is ezt diktálja, légy önző, szelfizz sokat, te vagy a csúcs, a lényeg. Mindenki mindenkivel” - Sok félrelépő zavartalan arccal képes azt állítani utólag, hogy ők mennyire szeretik a párjukat, és milyen tökéletes a kapcsolatuk. Ha ez igaz volna, akkor fel sem merül bennük, hogy mással is ágyba kerüljenek. Levélírónkat megcsalták és most kissé ingerült.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó párszor olvastam itt, hogy valakit megcsalnak, de ő megbocsátott neki.
Engem is megcsaltak, de én ilyen hülyeséget nem követtem el. Nevezzenek önzőnek, régimódinak, meg bárminek, de amikor bevallotta – helyesebben, amikor már nem tudta tovább tagadni – akkor megmondtam a kedvesnek, hogy ennyi volt, ne alázza magát tovább mentegetőzéssel. Nem hatottak meg se a könnyek, se a magyarázatok. Az első gondolatom volt, hogy hagyjam el, mert vége, mert ha másvalakivel bújt ágyba, akkor nekem már ebben a kapcsolatban nincs keresnivalóm.
Volt aztán egy kis megingás részemről, hogy nahát, szegény nő, így kiszolgáltatva egy ilyen világban, nem is az ő hibája, a világ ilyen...rövid ideig elhittem a könnyeit, aztán észhez tértem. Az első józanító: csak akkor vallotta be, amikor már túl sok szólt ellene. Nem volt más választása. Minden további csak üres magyarázkodás.
Megbocsátani? Azt kellett volna tennem? Akkor modern férfi vagyok? És akkor nem járatna le az ismerősök előtt, mint ahogy most teszi ? Ő van megsértve? Mit akar elérni? Tisztán kijönni egy helyzetből, amit ő teremtett? Engem aláz, ahol tud, én szemét, mit tettem vele... Komolytalan.
Többször hallottam ismerőseim sztoriját, hogy egy-egy feleség képes a bíróság előtt krokodilkönnyekkel szörnyetegnek beállítani a férjet, és a bíróság meg persze hogy neki ítél mindent. Nem kell sajnálni minden nőt, páran megdöbbentően aljas jellemmel bírnak, ugyanakkor kiváló színészi képességgel megáldva, sírás, hangremegés, bizonytalan tekintet, és biztos van olyan is, aki képes a saját kezére csapni az ajtót, mondván, hogy a férje volt...
És ezt a periódust nem akartam vele megvárni.
Sok félrelépőnek még van képe azt állítani utólag, hogy ők mennyire szeretik a párjukat, és milyen tökéletes a kapcsolatuk. Most őszintén, ezek a nők tudják, hogy mit beszélnek, s cselekszenek? Összefüggő gondolkodás? Ha tényleg szeretik a másikat, akkor ellen bírnának állni a kísértéseknek. Fel sem merülne bennük, hogy mással is ágyba kerüljenek.
Amikor régebben engem próbáltak befűzni amúgy foglalt nők - és nem zavarta őket, hogy ismerem a párjukat - próbáltam megérteni őket, de nem sikerült. Nem vagyok vallási fanatikus sem, hogy márpedig a nőnek csak a szülés és a mosás a dolga, egyáltalán nem – de ha már van valakije, tisztelje meg annyival, hogy nem csalja meg. Úgy is lehet karriert építeni, hogy közben nem rakja szét a lábát senkinek. Vagy ez már egy elavult pályamodell? : D
Érvként felhozható, hogy az ember alapvetően nem monogám fajta, az ösztöne mást diktál, a hűség társadalmi elvárás csupán. Ezzel le is lehetne zárni a témám. De tényleg ennyi?
A másik: miért nem zárja le az aktuális kapcsolatot (legyen férfi vagy nő) mielőtt másik „kocsit” is kipróbálna? Vagy ez olyan, mint amikor az élelmes ember előbb keres új munkahelyet és csak utána mond fel.
Volt főnököm előszeretettel nyomott le családcentrikus szövegeket nekünk, hogy milyen fontos és elsődleges, majd megfektette a 22 éves gyakornokot. : )
És a mai kultúra is ezt diktálja, légy önző, szelfizz sokat, te vagy a csúcs, a lényeg. Mindenki mindenkivel. A félrelépés már nem téma, egy normál ember ilyen kicsiségen nem akad fenn. A válás is már teljesen hétköznapi dolog. Egyszerű megoldás. Az mellékes, hogy a szüleink és nagyszüleink együtt tudtak maradni mégis, egy másik világban.
Köszönöm.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
(@)escape
