„Mindenkire féltékeny volt, még a postás nőre is, majd chat-elt pár hónapig egy külföldivel és hamar ki is ment hozzá. Kellett az izgalom neki” - ami minden megcsalásban közös pont, az az újdonság izgalma. De amikor valaki mindent borít miatta és beáldoz egy harmonikus kapcsolatot, az már felelőtlenség. Egy felnőtt ember tudja, hogy ez a szép új kapcsolat is ugyanerre a sorsra fog jutni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözletem,
Kicsit okoskodni fogok, ha megfejteni a Megcsalás hatalmas pszichológiai összefüggéseit nem is leszek képes, legyen ez csak egy parafrázis a hétfői posztra. A megcsalás elég gyakori probléma, nem csak ma, mindig is az volt. Ennek szerintem semmi köze a felfokozott életvitelünknek, vagy bármilyen kultúrához, neveltetéshez. Itt is sok levél megcsalással kapcsolatos. Az én értelmezésemben meghatározó ok lehet a szex. És hiába jön azzal a Panaszkodó, hogy de hát ezt otthon is megkapta. Igen, de pont azért lépett félre a kedves, mert azt már ismeri, unja, vagy Panaszkodó nem csinálja jól.
Fontos a szex. Azzal viszont egyet tudok érteni, hogy vicces, amikor a megcsalás után váltig állítják, hogy ők bizony szeretik a párjukat és fontos nekik ez a kapcsolat. Ennél ellentmondásosabbat már nehéz művelni és kimondani.
Nem fogom fel, hogyha valami nem működik, akkor miért kell rögtön félremenni, miért nem lehet megbeszélni? Én a nyílt, tiszta megbeszélés híve vagyok, ebben nőttem fel, így ha valamit nem értek, kérdezek, lehetőleg az érintettet. Az, hogy nem kapok értelmes válaszokat, nem az én hibám. Van, amikor el kell engedni a másikat.
Egyéb vonatkozás is létezik, mert férfiak/nők akkor is képesek félremenni, ha otthon mindent megkapnak és lényegében nincsenek problémák az egyhangúságon kívül (ami mindenféle kapcsolatba beköszönt előbb-utóbb).
Lehet a párja egy házias szexdémon/ milliomos cégvezető bika, az sem garancia arra, hogy ne csalják meg. A motiváció egyénenként változik, valaki azért megy félre, mert jó dolgában már azt se tudja, mit csináljon, valaki azért, mert el lett hanyagolva és keresi a változatosságot, vagy mert nem élte ki magát fiatalon. Akad, akinek inkább egó-tuningra kell egy másik test, egyén függő.
Hogy otthon miért nem jelenti be, annak is több oka lehet, de a fő ok a gyávaság. Valaki úgy áll hozzá, hogy a szerető csak egy kaland, a kapcsolata meg amúgy boldog, otthon mindent megkap, nem fog lelépni, neki így kényelmes, ott a gyerek (vagy a gyerekek) a közös vagyon, nem kell mindezt felrúgni egy kis szexért. Ha ügyesen és titokban tudja kivitelezni, azt mondom, ez még rendben is van. Emberek vagyunk, de attól a másikat megbántani és megalázni még nem szükséges. Inkább félrejár, és megkapja máshol.
Ami minden megcsalásban közös: az újdonság izgalma. De amikor valaki mindent borít és beáldoz egy, mondjuk, harmonikus kapcsolatot, mert hirtelen szerelmes lesz, az már baromság, már bocsánat. Egy felnőtt ember tudja, hogy ez a szép új, színes-szagos kapcsolat is ugyanerre a sorsra fog jutni ...és később megint szerelemre lobban leküzdhetetlenül, és megint, és megint, és így tovább.
+ Ismerősöm, aki elég jómódú, rendes fickó - saját céget épített fel a semmiből, mindezt úgy, hogy nem csalt, nem hazudott, nem csapott be senkit - arról értesített, hogy kevés kellett hozzá, hogy el ne okádja magát, amikor az élettársa egy csöves kinézetű, munkanélküli drogossal lépett le. És megint eljutottunk egy gigantikus kérdőjelhez. … : DD
Bele sem gondolnak, mit okoznak maguk körül, ami önzőség, hiszen csak a saját oldalukról nézik a történetet, és így is adják elő. Sokan könnyedén kezelik a kapcsolatukat, azt hiszik, hogy amit tesznek, az rendben van, és meg lehet magyarázni, amit meg meg lehet magyarázni, azt megbocsátani is. Az tény, hogy elveszett az alapvető társadalmi moralitás, de mindenkinek szabad akaratában áll, hogy a saját belső értékeit mennyire becsüli. Manapság már senki nem botránkozik meg, ha valamerről hall egy megcsalásos történetet, vagy részt vesz egy olyan találkozón, amikor az illető azzal indít, hogy milyen bravúrosan csalta meg az előző párját.
Régebben például kinézték a házasságtörőket. Abban, hogy valaki csak egyszer ment félre, nem hiszek, mert ha már belekóstolt egy újba, akkor akarja megint, akkor is, ha úgy tartja magáról, hogy ő elvileg hűséges. Maximum elnyomja. Enni a jóllakásig – ez az ősok, és itt józan észről meg felelősségről már nem beszélhetünk, hiszen ellentmondás lenne.
Zárva soraimat: előző barátnőmmel három évig voltunk együtt, mindig mondogatta, hogy én nem szeretem, nem szeretem, (annak ellenére, hogy többször is tanúsítottam, mennyire is szeretem) mindenkire féltékeny volt, még a postás nőre is, majd chat-elt pár hónapig egy külföldivel és hamar ki is ment hozzá. Kellett az izgalom neki. Nem tudom, mi van vele, remélem, még minden szerve a helyén. Kész, ő eldöntötte, le voltam zárva, beszélni azóta nem lehet vele, elérhetetlen.
