Mennyire elfogadható, ha egy 46 éves férfi a korára és a kapuzárási pániknak nevezett mumusra hivatkozva lépne félre? Az sem zavarná, hogy felborulnak a mindennapok, mert ha a férfiben vágy gerjed, az bárminél fontosabb. Mit tehet ilyenkor a másik fél? Fogadja el és legyen lojális?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt Blog!
A párommal 8 éve vagyunk együtt, ő most 46 éves, és nem rég azt mondta, úgy készüljek, hogy ismerkedni fog más nőkkel is. Ez hidegzuhanyként ért. Kimondatlanul is tudtam, hogy jó eséllyel a kapuzárási pánikra fog hivatkozni. Az az ember, akivel eddig összekötöttem az életem és mindenben osztoztam, sok dolgot és lehetőséget beáldozva, kijelenti, hogy nem vagyok már elég, un és mást akar. Úgy beszélt róla, hogy kész tények elé állított, nem volt választásom... Ez fájt leginkább.
Nem azt kérdezte, engedélyezem-e, meg mit szólnék hozzá, ha...? hanem egyből azzal jött, hogy ő már 46 éves és minden esélye egyre fogy, értsem meg, még nem érzi magát öregnek. Ha tetszik, ha nem. Mindez egész másképp hangzik, ha úgy kezdi, hogy mi lenne, ha megengedném, hogy ő másokkal is ismerkedhessen. Csak a gesztus legalább... Ő még azzal is megtoldotta, hogyha ebbe nem megyek bele, akkor elhagyna. Nem attól félek, hogy félrelép, mert tudtomon kívül biztos megtette már a kapcsolatunk alatt, hanem hogy ilyen nyíltan tenné, és nekem meg kell osztanom a páromat idegenekkel, arról nem beszélve, hogy felborulnak a mindennapjaink. És én már nem jelentek számára semmit.
Eddig úgy jöttem haza munka után, hogy ott lesz nekem valaki, akire számíthatok és biztos pont az életemben. És nem kell azon agyalnom, hogy mást keressek – mert már meg van.
Szóval, hozott egy döntést, én meg fogadjam el.
Arról nem tehetek, hogy egymaga nem tudja helyreállítani az önértékelését, és egy biztos kapcsolat mellett még el akar érni valamit. A jövő nem érdekli, az ő szemszögéből csak a saját vágyai fontosak. Rosszul esett, de nyilván neki sem esne jól fordított esetben. Hogyan kezelnétek egy ilyen helyzetet, figyelembe véve az eltelt időt ? Én jelenleg úgy érzem, hogy semmibe vesznek, inkább nem kérdezem, most jobb, ha nem is tudom, mit csinál.
