„A telefonbeszélgetés 20 perces volt, melynek a vége arra ment ki, hogy én biztos csak arra várok, hogy jöjjön egy nála jobb pasi” – az első randi éveket húzódik, majd amikor sor kerül rá, a pasi kiábrándítóan viselkedik: elszívja posztolónk cigijét, a nőkről panaszkodik és olyan stílusban beszél vele, mintha csak egy haverjával ült volna le egy laza sörre. Még egy esélyt ennek a pasinak?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
2014 végén elkezdtem levelezni egy férfival, akkor még neki is volt valakije, én is foglalt voltam, így ez az ismeretség, vagyis maga ez a szimpátián alapuló levelezés, minden kifutás nélkül megszakadt. El is felejtettem. Aztán idén februárban hirtelen kaptam tőle egy üzenetet. Ez a része a szokásos sztori: szakítás után vigasztalódni szeretne egy budapesti nő (én, 31) és ahelyett, hogy bezárkózna, igyekszik megragadni a felkínálkozó lehetőséget, ha már előállt.
Azért írt, mert eszébe jutottam. Sok fotót váltottunk, így elmondhattam, hogy valamennyire ismerem. Régebben hosszú oldalakat írt, levelei beépültek a mindennapjaimba, mindent tudtam róla, és biztos voltam benne, hogy ez nem egy előre megírt szöveg, hanem csak nekem szóló. Ebből láttam, hogy szeret írni, és nem is csinálja rosszul. Végül azt írta, találkozzunk. Leegyeztettünk egy találkozót és ekkor történt meg a telefonszámcsere is.
Előtte egy nappal lemondta. Eleinte csak azt írta, hogy toljuk el egy órával, majd kettővel, végül már lemondta az egészet.
Egyik vasárnap hirtelen felhívott, este 8kor, hogy épp a városban van. Hangja zaklatott, lihegett, mintha szaladt volna. Szóval, azt kérdezte, lenne-e kedvem most találkozni? Mondjuk 21-kor a Kálvin környékén? Azt mondtam, hogy ne haragudj, de ez elég késő, másnap korán kelek. Nem lehetne-e máskor és korábban, mondjuk 18 óra magasságában? Erre azt mondja, ő éjszakai bagoly, nekem kéne alkalmazkodnom, ha számít nekem valamit, nála este kezdődik az élet (ezt nem tudtam róla, ez eddig kimaradt a hosszas levelezéseinkből). A mi környékünkön 10 után már semmi nincs. A belvárosban lehet, de az turisztikai zóna, persze, hogy este is zajlik az élet. De ilyen hirtelen én nem tudom összekapni magam. Erre azt mondja, „Ne légy már vénasszony...”
WTF?? Mi ez a stílus? Ez új.
Mindegy, belenyugodott, hogy ebből az éjszakázásból nem lesz semmi.
Másnap kaptam az első kifakadást: „Szereted, ha versenyeznek érted. Mert most úgy viselkedsz”
WTF? / 2 Nem tudtam, mire érti. Olyan volt, mint egy eltévedt sms. Mintha nem nekem szánta volna. Miért kaptam ezt? Ő kérdezett valamit, és én normálisan válaszoltam rá.
Aztán napokkal később azért hívott fel, hogy leegyeztessünk egy másik talit. A telefonbeszélgetés 20 perces volt, melynek a vége arra ment ki, hogy én biztos csak arra várok, hogy jöjjön egy nála jobb pasi. Nem tudtam erre mit felelni és ő valószínűleg betudta annak, hogy igaza van.
A lényeg:
Találkoztunk, végre, először, személyesen. 2 órát voltunk együtt és én picit kiábrándultam. Kérdezte, hogy van-e cigim. Volt nálam női slim-ből, 4 szálat elpusztított. Ezt még tudtam volna respektálni, de közben folyamatosan a nőket szapulta, hogy ő mindjárt 40 éves, és egyre fogynak az esélyei. És úgy éreztem, mintha nem udvarolna, vagy imponálni próbálna, hanem egy haverjával beszélgetne, akivel bármit, így ezt a témát is, kritika nélkül előadhatja.
Nem erre számítottam. Már nem tudom, mit érzek irányába és mit szeretnék tőle. És most a második találkozót pedzegeti, de nem tudom, hogyan álljak hozzá.
Nincsenek jó megérzéseim vele kapcsolatban. Szerintem sok mindent eltitkol, talán saját maga elől is.
Nem így képzeltem ezt az egészet.
De végül is semmi nagy tragédia nem történt, csak jobban meg kéne ismerni, de valahányszor új mondatba kezdett, mindig jobban és jobban kiábrándított. Alig nézett közben a szemembe. Érzékeny léleknek ismertem meg korábban, és lehet, hogy ő is tudja, hogy elszúrta most. Mert ideges volt, vagy mert nem volt jó napja stb, stb... Nekem kéne megszabadítani a komplexusaitól, hogy merjen mellettem önmaga lenni?
Azt hiszem, erre nincs erőm.
Köszönettel: D
