„A jelenlétemben azt mondta a páromnak, hogy miért nem megy ki külföldre? A válasz persze - jól tudta - ott állt mellette...” - Posztolónknak annyira kell egy pasi, hogy nem csak maximális szabadságot ad neki, de még az ellenséges anyját is eltűri. Belement egy fura alkuba, de már bánja. Jól tudja, ha ezt így elfogadta az elején, már késő változtatni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Olvasók és Hozzászólók,
(...megalkuvás?...) Tavaly nyáron egy szabadtéri rendezvényen megismertem egy velem egyidős férfit. Számot cseréltünk és 1 hét múlva hívott is. Hogy miért akkor és nem másnap, az most mindegy. Úgy történt, hogy találkoztunk, felmentem hozzá és megtörtént, aminek meg kellett történnie. Hamarosan már együtt mentünk a nővérem esküvőjére – ennyire komolyan vettem.
Már a páromként gondolok rá, ebben a levélben is annak nevezem, szóval, a párom, egy megfelelő, rendes, ám kicsit szabadelvű ember.
Ő már az elején elmondta, hogy csak akkor vágjak bele ebbe, ha nem ülök a nyakán. Oké. Úgy egyeztünk meg, hogy neki fontos a szabadság, ami nem azt jelenti, hogy nőkkel csalna, és mindenkivel lefeküdne, ha úgy alakul, egyetlen alkalmat sem hagyva ki, hanem azt, hogyha kedve szottyan pl. kedden 22:00-kor bemenni a belvárosba, vagy moziba egyedül, vagy munka után a kollégákkal beülni valahova... akkor nem kér engedélyt tőlem, nem számol be utána, hanem megy, és kész. Persze, szól, hogy kivel és hova, de nincs a mondat végén kérdőjel. Ő ezt szokta meg. És ez működött is. Nem hívogatom, ő sem engem, majd jön, amikor jön. És én meg is bízom benne, mert még nem adott rá okot, hogy ne tegyem.
Elmondta, hogy engem szeret, de ő nem olyan, aki mindig és mindenhova a nőjével mászkálna. Elmehetünk persze közösen ide-oda, de ő egyszerűen szeret egyedül mászkálni, vagy a barátaival. Ha megyünk, akkor szigorúan csak kettesben és akkor minden figyelme az enyém. Ha más is jelen van, talán feszélyezi, hogy ott vagyok, nem tudja úgy elengedni magát.
Aztán itt van még az anyukája, aki az elejétől kezdve utál. Nem tudom, miért. Én aztán nem adtam okot rá. Látványosan nem örül neki, hogy együtt vagyunk. Az anyja gyakran kijár külföldre, és amikor hazajön, akkor a páromnak hoz pár dolgot, ajándékot, ilyesmit, de nekem semmit. Persze, nincs is szükségem semmire, nem is várom el, csak hát a gesztus.... Mintha levegő lennék. Ha ott vagyok én is, amikor ő is, akkor látványosan semminek néz, talán 3 szót szól hozzám, és ebben már a „Szia” is benne van. Kerülöm is azokat a helyzeteket, amikor egy légtérben kell lennem vele.
Gondolom, anyuka sokat beszél neki rólam a hátam mögött. Egyszer a jelenlétemben azt mondta a páromnak, hogy miért nem megy ki külföldre? A válasz persze - jól tudta - ott állt mellette... olyan szánalmas volt ez a beszólás...
Két kérdésem lenne Hozzátok: pár ismerősöm szerint nem vagyok normális, illetve nagyon engedékeny, hogy belementem abba, hogy ekkora szabadságot adok neki nulla ellenőrzéssel, mert ez így olyan mintha nem vállalna fel, és én nem is lennék. Nem komoly, s bizonytalanságban tart vele. Másrészt: ha ezt így elfogadtam az elején, akkor ezen már nem tudok változtatni, csak olyan megkötésekkel, amikkel elveszíthetem. Semmi rossz nincs abban ha a szabadságát nem csajozással tölti, hanem tényleg a barátokkal.
2. Az anyja miért ilyen ellenséges velem, amikor semmi okot nem adtam rá? Nem is akar jobban megismerni. Ő sem hagyja magát. Elzárkózik. Lehetséges, hogy tőlem félti a fiát? Ehhez egy lehetséges ok: a párom sokat támogatja anyagilag őt és nagyban hozzájárul, hogy neki ne kelljen elköltözni abból a házból, ahol most lakik. És talán úgy látja, hogyha most másra (egy olyan gonosz, elviselhetetlen és igen pénznyelő nőre, mint én) költ a fia, akkor az az életszínvonalát veszélyezteti. Talán nem kéne annyit külföldre járkálni, illetve maradna ő kint... és mindjárt jobban megfogná a pénzét (már ha tényleg ez a valós ok).
