"Jól bekavart a házasságba. Mert túlzott mértékben beleengedték. A lélektelen nőkből szipirtyó lesz vén korukra" - A férfiaknak jobban el kellene szakadniuk az anyjuktól, hogy jobban lássák, észleljék, értékeljék azt a nőt, akinek azt mondják: szeretlek. Egy rafinált anyós képes úgy szétkapni egy házasságot, hogy a párocska csak pislogni tud.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó reggelt!
Rólam: fél éve váltam el, és - vélhetően sokak megkönnyebbülésére - nem is erről panaszkodnék, hogy miért, ki mit nyert és vesztett és ki volt a hibás, inkább arról írnék, hogy mennyivel látok többet most, mint előtte, illetve az azóta történt tapasztalatszerzéseimről (akár mások kárán is).
Annak okát, hogy sokan vannak pár nélkül, főleg a hazai alapmentalitásban látom. „Nekem legyen jó, és ha nem hagyod magad kizsákmányolni, akkor nem téged kereslek”. Nagyjából minden második magyar gondolja úgy, hogy aki többet keres az alapbérnél, az biztosan valamit simlizik, mert a kiskapuk országa vagyunk.
Ugyanez a típus véli úgy, hogy aki boldog párkapcsolatban él, az vagy gazdag, vagy csak hagyja magát kihasználni valamilyen szinten, és ahhoz is túl hülye, hogy észrevegye... akárhogyan is, ott sem teljesen kóser valami. Az irigység veti vissza az önbizalmat, az önbizalom meg minden mást, mert zárttá tesz, ÉS így persze hogy nem talál senkit, mert olyan ember márpedig mint ő (negatív, nihilista, zsörtölődő) nem kell neki. Pedig logikusan véve egy ilyen illene hozzá. Az lenne az ideális párja.
- Tegyük fel, megtaláltad az Igazit. Onnantól, hogy megjön az első gyerek, a férfi a második helyre szorul. Bármit is tesz egy nő, remek hivatkozási alap, hogy a gyermekéért teszi. Érthető, ha minden erejével a biztonság megőrzése a cél. Az anyagi biztonságé. Nem mintha nem létezne másfajta biztonság: a nyugodt otthon biztonsága, amikor tudom, hogy odahaza szeretettel várnak, nincs hangos szó, nincs veszekedés, nincs félelem. Ez is egyfajta biztonság, amiért lehet, hogy sok mindenről le kell mondani. Akár a gyereknek is: a legújabb játékokról, a divatos ruhákról és a jó iskoláról. A boldog gyerekkorért nagy árat kell fizetni.
- Ha együtt vagytok már évek óta és nem hozza fel a gyerektémát, akkor vagy nem akar, vagy akar, csak nem veled. Ha azt tapasztalod, hogy folyamatosan lázadási kísérleteket hajt végre (sok éjszakai kimaradás, lakás elhanyagolása, családi ékszerek eladása, hogy pénze legyen szórakozni) azt jelenti, hogy szabadulni akar tőled. De valamiért meg akar tartani, vagy nincs új jelölt, vagy neki önbizalma. Lépne, csak nem elég bátor hozzá.
- Nem kell minden áron összeházasodni. Oltár elé vonulunk, mert ezt láttuk, úgy hisszük, majd milyen jó lesz nekünk, milyen boldogok leszünk. Igen, van olyan nő, akit ez a fajta élet kielégít: a gyereknevelés, a férjnevelés, a háztartás vezetése, a napi gondokkal való vesződés. Mert ő megkapja a férjétől, amire vágyik. Hiszen a férje jól ismeri őt, pontosan tudja, mivel lehet a nő száját befogni, (azaz, mivel lehet a nőt boldoggá tenni). És így a nő boldogan, mosolygósan, könnyedén csinálja a dolgát. De van ez másként is. Amikor a férjjel valami történik és elveszíti a dolgok feletti irányítását, bármit tesz, még jobban káoszt kavar az életében, az asszonyáéban is. Nem adja meg a nőnek, amit az szeretne. A nő évekig képes tűrni az ilyen helyzeteket.
- Minden nő társat akar! Akár fiatal, akár öreg, mert a női természetnek nem része a magány. Mind próbálja felhívni magára a férfi figyelmét. Bárhogyan. Pici szoknyákkal, harisnyákkal, ékszerekkel, illatokkal, (kinek mennyi pénze van) a járásukkal. És mit csináljon az a lány, aki nincs jól eleresztve? Az összpontosítson arra, hogy legyen kisugárzása, amit megéreznek, nemcsak meglátnak. Legyen különleges, még ha csúnya is. De ez se mindig sikerül. Olyan jó lenne, ha elfogadnák a nőt mindig olyannak, amilyen, és nem kellene taktikáznia. Ahogy a nő elfogadja a férfit úgy, ahogy azt találta. A hibáival együtt.
- Lelke mindegyik nőnek van, de néha olyan nagyon elrejtik ezt mindenféle komplexusból kifolyólag, hogy úgy tűnik, még sincs lelkük. Az elrejtett lélek pedig előbb-utóbb mélyen elalszik és eltűnik, az ilyen nőkből lesz pl. gonosz anyós, aki szétszedi a menye életét darabokra. Úgy szétkapja, hogy a menye hiába próbálja, nem tudja már a régi formájában összerakni a házasságát többé. A gonosz nő fia pedig csodálkozik, mi lett az életével. Hová jár a felesége, miért nem néz rá, miért nem szereti már az asszonya őt sehogy se. Azért mert az anyós, – a férfi tulajdon anyja – jól bekavart a házasságba. Mert túlzott mértékben beleengedték. A lélektelen nőkből szipirtyó lesz vén korukra.
A férfiaknak egy kicsit jobban el kellene szakadniuk az anyjuktól, hogy jobban lássák, észleljék, értékeljék a nőt, akinek azt mondják: szeretlek.
