„Ott tart a dolog, hogy színt vallottam neki, és elmondtam, hogy nem így terveztem, de már nem semleges számomra. Nem ütközött meg” – Levélírónk nem tartja magát szerelmes típusnak, sokáig nem is hitt az érzésben, ám egy találkozás igen hamar feldúlta az addig rendezett és kiszámítható életét.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jó darabig úgy voltam vele, hogy többre értékelek egy barátságot, mint egy társas kapcsolatot, a szerelem szó nem is hagyta el a számat, nem hittem benne, nem is gondoltam rá, amíg nem találkoztam a valódi jelentésével.
Úgy gondolkodtam sokáig, hogy annál inkább számítok nyerőnek, vagy legalább nullszaldósnak ebben a világban, ha minél többet mondok nemet, mint igent. Nagyobb biztonságban vagyunk, ha nem megyünk bele pár dologba. Persze, ha rögeszmésen így gondolkodunk, akkor nem fog történni velünk semmi. Jó se. De rossz se. A hajó a kikötőben biztonságban van... de nem arra való.
Inni módjával, cigizni, csak ha mások is velem tartanak... Este úgy mentem szórakozni, hogy 22:00-ra már szépen otthon voltam. A nők ügyében nem erőltettem meg magam, ha volt, volt, ha nem volt, nem volt..., tudtam: a korombeliek még idétlenek, vagy amelyik komolyabb, annak a külalakját kifogásolom. Ha nincs nő, legalább nincs probléma sem. A biztonságos élet keretet adott az életemnek és megvigasztalt, pótolta azt, ami nem is hiányzott.
Aztán történt, hogy összeismerkedtem egy lánnyal egy közös ismerősünk szülinapján. Éreztem, hogy szimpatikus vagyok neki, de nem is gondoltam rá máshogy, hiszen a lánynak van barátja.
Egyre többet találkoztunk és bennem elindult valami, amiről azt hittem irányítható, ki-és bekapcsolható. CSAK barátok vagyunk. Nem kellett kimondani, se leszögezni, ez úgy egyértelmű volt.
Sajnos egyre inkább eluralkodott bennem a vonzalom, és úgy éreztem, ez látszik is rajtam. A szerelem szót még mindig nem mondtam ki, magamban sem.
Inkább visszakoztam a közvetlenebb találkozástól, mert ha véletlenül beleszeretek az nekem kegyetlenül rosszul esne. Mert van barátja. Próbálok menekülni előle, már olyan szinten, hogy nekem is nevetséges. Amikor kerülni akarom, ő erősködik, hogy de, találkozzunk, menjünk el ide és ide, mert érdekli és biztos engem is fog, ne legyek már antiszoc. Aztán megfogja a kezem.
Most ott tart a dolog, hogy színt vallottam neki, és elmondtam, hogy nem így terveztem, de már nem semleges számomra. Nem ütközött meg, sőt.... volt, hogy órákat csak álltunk, egymást átölelve, és nekem nagyon nehéz volt nem megcsókolni őt, végül nem is tettem,.. De nagyon éreztem, hogy szeretné.
Mi a fenét csináljak?
És mit csinál ő velem?
