„Szép összegeket költöttem rá, örömmel, nem befektetésként, igen, tudom, undorító, hogy így megjegyzem, biztos nem ez az önzetlenség” - természetes, ha ingerült a férfi, amikor flegmán szakít vele a nő, ráadásul telefonon, hiszen minél hamarabb kívül szeretné tudni magát a kapcsolatból. Vannak nők, akik valójában nem is akarnak együtt lenni senkivel, nekik egy kapcsolat csak egy buli.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog,
egy megfigyelést szeretnék megosztani mindenkivel, bár talán többek már rájöttek erre. Két hete elhagyott egy csodálatos nő. Azért mondom, hogy csodálatos, mert - bár szemét módon bánt el velem - az elején rendes volt, és hát, az ágyban csodálatos volt vele. A viszony kb. 90 napig tartott. És kicsit utána számoltam magamban, és arra jöttem rá, hogy az előző kapcsolataimnak is kábé ennyi volt a futamideje... Érdekes. Barátaimmal is beszélgettem erről és ők is visszaigazolták, hogy bizony-bizony nekik is, náluk is, a korábbi kapcsolataik zöme ennyi idő alatt lecsengett.
Ahogy utána érdeklődtem, van ennek egy pszichológiai magyarázata, mégpedig az, hogy az emberi elme úgy működik, hogy minden csodát és újdonságot csak 90 napig képes csodának és újdonságnak kezelni. Utána jön a: megszokás.
Említett barátnőm nagyon szépen kezelt, jó volt hozzám, mindent - ajándékot, meghívást - szó nélkül elfogadott tőlem. Amikor telefonon akart szakítani, elég nemtörődöm mód, annyira felhúzott, hogy kicsúszott a számon egy-két nem túl hízelgő (de igaz) jelző. Vagy személyesen szakít velem és normális hangon, vagy odamegyek és... És nem tudom sajnálni azokat a nőket, akiket ilyen helyzetben megtépnek. Van az az indulat. És mindig van, ami kiváltja az emberből. Igen, árnyalhattam volna türelemmel, mondhatnám most, hogy az érzelmein uralkodó, visszafogott úriember voltam. Szép összegeket költöttem rá, örömmel, nem befektetésként, igen, tudom, undorító, hogy így megjegyzem, biztos nem ez az önzetlenség, de hát megmaradt bennem, mit csináljak?
A lányka minden barátomnak küldött egy üzenetet, hogy állítsanak le... Kizárólag engem okolt a helyzetért. Az a vicc, hogy akkor még nem csináltam semmit sem. Állításainak több buktatója is volt: akik közelebbről ismertek, tudják, hogy nem vagyok olyan, mint aminek ő próbált engem beállítani. Régebb óta ismertek, mint ő.
Abban a levélben kíméletlen alaknak írt le, nyers modorú állatnak, noha addig szépen dorombolt ennek a kíméletlen, nyers modorú állatnak. Csak történt valami, ami változást hozott benne, valami beférkőzött a kis koponyájába, vagy csak a 90 napos lejárat lépett működésbe, vagy egy másik gáláns kan.
Nem fogadtam meg a tanácsot, hogy haraggal elválni mindkét félnek rossz. „Inkább ne írj neki, ne mondj semmit, ne is hibáztasd. Fogadd el, amikor a másik csak annyit mond, hogy tévedés volt, nem kellett volna belebonyolódni ebbe az egészbe” - francot. Nyeld le, te vagy a hibás, kész. Az okos ember a megszenvedett tapasztalatából tanul. De most őszintén: ebből mi a francot tanuljak meg? Azt, hogy az élet másról sem szól, csak a sorozatos kijózanodásokról?
Szóval, 90 napig tart minden csoda. Az újdonság varázsa. És talán pár házasság is itt siklik félre, amikor apuka az első teli tolt pelus megpillantása után azon gondolkodik, hogyan tudna ügyesen és biztonságosan félredugni.
Azt hinnénk, hogy a nők csak egy társat és egy fészket akarnak össz-vissz. De vannak a Sáska-nők, akik valójában nem akarnak együtt lenni senkivel. Ők ilyenek. Az ő életük így teljes. Az lehet, hogy majd akarnak valakit később, de az is lehet, hogy soha eszükbe sem fog jutni. Ez az ő döntésük. Ők a 90 napos csodák elmúlásának megerősítői. Én semmit se tehetek, dolgozik bennük a program, ha meghozták a döntést, akkor te már lapáton vagy visszavonhatatlanul. Aki nem élte át, nem tudja mi ez.
Bármit is mondanék, nem befolyásolhatja. Csakhogy minél tovább él egyedül valaki, annál nehezebben tud másokhoz alkalmazkodni, annál nehezebb feladni a függetlenséget. Ha eddig nem változtatott ezen, már nem fog. Nem vállalják egy tartósabb kapcsolattal járó unalmas kötöttségeket.
