A pasi nyíltan megmondja, hogy nem kedveli a barátnő utálatos szüleit és ő sem érti, neki miért van rájuk szüksége. Azt a választ kapja, hogyha ennyire zavarja az ősök látogatása, akkor inkább aznap menjen el. Vasárnap. A saját lakásából, 4-5 órára.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Helló!
Múlt héten történt az első komolyabb beszélgetésünk a barátnőmmel arról, hogy a szüleit mennyire is engedjük bele a kapcsolatunkba. Nem jöttem ki belőle valami jól. Heti egyszer jönnek hozzánk, ami még elviselhető lehetne. Nekem illik ott lennem. Naponta legalább 5-7 sms-t küldenek a lányuknak, de hogy mi ilyen fontos és miért nem ér rá vasárnapig, azt nem tudom. Mi az, ami nem tűr halasztást és egy rövid szöveges üzenetben megoldható? Nem tudom, miért hagyja, hogy rángassák és folyamatosan lekössék.
Apuka pitiáner és nem veti meg az italt, anyuka önimádó és mindenbe belepofázik. Régebben szépen hazavágták a lányuk továbbtanulását, de ez most mellékes. Apuka nálunk nem iszik, csak otthon: egyszer volt egy olyan eset, hogy hoztak egy üveg bort és apuka is rákívánt, felvetette, hogy ő is inna és legfeljebb akkor itt alszik. Mire azt mondtam, hogy a kocsit csak a ház előtt tudja hagyni és ez eléggé nem biztonságos környék, csak idén 6 kocsit törtek fel. Mindez a hazugság olyan simán tört fel belőlem, mintha előre készültem volna vele, a pánik költötte, ugye... és akkor el is mentek. Inkább veszek neki egy láda bort, csak menjen haza. Nekem mosolyogni kell. És én csak nézem, ahogy az anyja vele beszél... amikor valamit kér, azt is parancsolva adja elő. Olyanokat kérdez tőle, amikhez semmi, de semmi köze.
Hatalmas szatyrokat cipelve érkeznek hozzánk, és azt hihetnénk, nekünk hoztak bennük valamit, de sosem derült ki, mik azok és miért cipelik hozzánk. Azokba a szatyrokba inkább csak több kerül, távozásuk után.
És beszéltem vele erről. Nem mondta ki, de annyi kiderült számomra, hogy azért nem küldi őket el, mert szülőigénye van, a múltat próbálja rendezni velük, fel szeretne nőni, mert a gyerekkora nem volt felhőtlen. Kijavítani a hibákat. De ami elmúlt, azt pótolni nem lehet semmivel. Ott és akkor kellett volna. Szóval ezt így megmondtam neki, és természetesen azt mondta, hogy én látom rosszul. És ha zavarnak, akkor inkább aznap menjek el (vasárnap, a saját lakásomból, 4-5 órára!) ő továbbra is gáláns és elnéző velük.
Egyszer viccből azt mondtam apukának, amikor drágább karórákat nézegetett a neten, hogy karácsonyra veszek neki egy olyat... mire azt feleli: inkább adjam oda neki az árát. Ő nem viccelt... Azt is elhitte, hogy tényleg szándékomban áll venni. Tehát azt hiszem, ebből a rövid válaszából is lejön, milyen ember, s miért nem ragaszkodom a sűrű látogatásokhoz. Eleinte udvariasak voltak, amíg magukra tudták erőltetni, de a köszönömök folyamatosan kikoptak.
