„Volt, amikor nekiindultam a keresésnek, és néhány randi alatt azt próbálgattam, milyen az, ha olyannal jönnék össze, aki nem az esetem” - Posztolónk képtelen tisztázni magában az érzelmeit, és nem bírja, ha irányítani próbálják, ezért nehezen megy neki az ismerkedés. Arra jutott, hogy lelki beállítottsága miatt alkalmatlan mindenféle kapcsolatra. Szeretne tanulni és fejlődni, de ez mind csak éles helyzetekben lehetséges.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
24 éves férfi vagyok, eddig egyetlen komolyabbnak mondható kapcsolattal, melynek fél éve vége. Sokat gondolkodtam és visszanéztem a hibáimra, elmerültem kicsit magamban és rájöttem, hogy társat, barátnőt találnom, az én személyemmel nehéz. A barátokat is hamar eltaszítom magamtól, mert néha nem tudom mi illik és mi nem, és bizonyos helyzetekben hogyan kéne viselkednem. Nehezen tudok figyelmes és bizalmas lenni másokkal. Gyakran érzem, eljött a lazább hangvétel ideje, de a végén kiderül, hogy rossz megérzés volt. Ugyanígy vagyok a beszólások erősségével.
Mindig utólag derül ki, hogy valójában megsértettem a másikat. Bocsánatot kérni nem szoktam. Amúgy nem vagyok depresszív vagy életidegen: jónak tartom az életet és többnyire rossz dolgok nem is történnek velem. De nincs kivel megosztani az életem. Már túltettem magam a „Hol és hogyan találjak magamnak valakit?” -kérdésen. Nem megy a társkeresés és kicsit meg is untam. Most inkább azt kutatom, hogy mivel tölthetném ki az életemet helyette, hogy ne érezzem a magányt és az ürességet. Igazából nem is tudom, ki az, akire vágyom, az előző barátnőmnél sem tudom megfogalmazni, mi vonzott benne, egyszerűen csak bejött úgy ahogy volt és minden téren.
Viszont az a meggyőződésem alakult ki, hogy hátrányban vagyok, mert a lányok nem kedvelik a nem manipulálható pasikat. Engem meg elég nehéz irányítani. Önfejű vagyok. Talán számomra ezért veszett ügy az egész.
Volt, amikor nekiindultam a keresésnek, és néhány randi alatt azt próbálgattam, milyen az, ha olyannal jönnék össze, aki nem az esetem, de kedves velem és a személyisége is megfelelő. Ennek mindig az lett a vége, hogy én nem akartam a folytatást. És fájt, hogy megbántottam – tehát vannak normális érzelmeim. Őt sem akartam átejteni. Nem tudtam megértetni egyikkel-másikkal, hogy nem azért passzoltam, mert nem felelt meg, vagy valamiben hátrányos a többivel szemben, hanem mert velem van a gond.
Szeretnék tanulni és fejlődni, odafigyelővé válni, de ez mind csak éles szituban lehetséges. És akkor megint megbántok valakit. Ezért tehetetlennek érzem magam.
