A pasi egyelőre nem sokat mozgat meg a csajban, viszont nagyon jó társaság. Levélírónk nem akar az a nőtípus lenni, akinek senki nem jó, és ha jön egy rendes hapsi, aki ugyan nem tökéletes, inkább esélyt sem ad. Viszont ha 2 hónap múlva sem érzi azt, amit kéne, és akkor utasítja vissza, azt a pasi úgy fogja megélni, hogy csak szórakoztak vele. Kialakulhat később több is barátságnál, csak idő kell?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hivatalosan fél éve szakítottam a barátommal. Az oka, hogy mindenben csak kritizált, csak okoskodást kaptam tőle, még abba is beleszólt, milyen energiaitalt igyak és milyet ne, és milyen ruhát viseljek. Ezektől a szövegeitől valójában máig nem kímél. A lényeg, hogy nem fogadta el a személyiségemet, mégse enged el. Nehezen értem meg. Végre megszabadult tőlem, de mégsem hagy békén, nem szakad le rólam. Nem és nem. Nehéz erről beszélni annak, aki nem a saját bőrén tapasztalta, de én lezártam őt magamban teljesen.
Újra elkezdtem ismerkedni és folyamatosan megtalálnak férfiak, akik nem túl előnyös külsővel rendelkeznek, mégis akkora önbizalommal írnak nekem, mintha félistenek lennének. Hozzátenném, mindenkinek válaszolok. Még a sablonos szövegekre is. Nincsenek olyan elvárásaim, hogy csak olyan férfival találkozom, aki mindenben tökéletes és szívdöglesztő, de valamilyen szinten fontosnak tartom, hogy vonzódjak hozzá. Épp ezért nem tudok mit kezdeni olyan illetőkkel, akik az első vagy második levélben azt kérdik, mekkora a mellem, vagy küldjek fürdőruhás képet, biztos van... Hát, nincs. Szépen próbálkozva kifaggatnak minden testi adottságomról.
Végül jött egy privát üzenet egy pasitól, hogy meg akarna ismerni engem. Nálam idősebb, levelezés közben jó benyomást tett rám, nem faggatott. Képet is küldött. Utólag derült ki, hogy azok a képek 5 éve készültek. Találkoztunk. Hát kicsit másképpen nézett ki, de ő volt. Kicsit elhízott, apukatestű fickó volt. Ugyanakkor nagyon jól elbeszélgettünk. Utána, a tisztesség kedvéért, megírtam neki, hogy egyelőre maradjunk barátok (tudom, nem valami eredeti szöveg, de ezt érzem, és őszintén). Ő azt válaszolta, hogy nem barátkozni szeretne, de azt sem várja el tőlem, hogy egyből ugorjunk az ágyba. Csak időt adjak neki. De nem tudom, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Nem taszít, de nem is érzem azt, amit ilyenkor kéne, viszont nagyon kedves, jó fej ember.
Kialakulhat vele később több is barátságnál, csak idő kell? Nem akarok az a nőtípus lenni, akinek senki nem jó és ha jön egy rendes hapsi, aki ugyan nem tökéletes, inkább esélyt sem ad. Viszont ha 2 hónap múlva sem alakul ki bennem a kellő érzelem és akkor utasítom vissza, azt ő úgy fogja megélni, hogy csak szórakoztam vele.
