Az értetlen ex-pasi évekig járkál a volt nője után, és még az sem zavarja, amikor a jelenlegi barátja beolvas neki. Az egykori barátnő próbál segíteni rajta, mert nem olyan ember, aki képes lenne csak úgy elzavarni őt, hiszen még mindig túlságosan sajnálja őt. Nem tudja magára hagyni, az ex pedig minden segítséget közeledésnek vél.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 27 éves vagyok, és a volt barátommal közel négy éve szakítottam már. Azóta a kapcsolatunk nem lehetett baráti, inkább miatta, többször volt olyan, hogy amikor találkoztunk, mert maga alatt volt valami miatt, ő automatikusan úgy hitte, nyerő helyzetben van és erősen próbálkozni kezdett. Amikor elutasítottam és távoztam, hetekig kaptam tőle a becsmérlő leveleket, hogy mit képzelek magamról, hogy találkozom vele és nem kap semmit. És én mindig elmondtam, hogy fogd már fel, hogy nem vagyunk már együtt.
Neki négy éve nincs kapcsolata, legalábbis így tudom. És mindig elmondom neki, hogy hiába vár arra, hogy egyszer csak meggondolom magam. Nekem azóta van már egy elég komoly kapcsolatom. És alig bírom lebeszélni a páromat - amikor az exem felhív idióta időpontokban, vagy véletlenül összefutunk valahol (ahol ő pont direkt van ott és rám vár) - hogy ne olvasson be neki. Eddig a legdurvább, amit kapott tőle az volt, hogy szakadjon már le rólam és menjen orvoshoz.
Én valahol sajnálom őt, mert értelmes és rendes ember. Ha megpróbálnám levegőnek nézni, minden visszajönne benne, és félek, hogy végül neki lenne rosszabb, ha utánam is járkálna. Én segítek mindenben, amiben tudok, hogy találjon másvalakit, ajánlgattam is neki pár lehetséges jelöltet, de mindegyikkel valami baja volt: az ribi, az kövér, amaz meg öreg meg bolond stb. kereste a kifogásokat.
Most azt tudom csinálni, hogy tudatosan kerülök minden olyan helyet, ahol a felbukkanására lehet számítani. Mit tudok többet tenni?
Ő nem sajnáltatni próbálja magát, mielőtt azt gondolnátok, amikor rám zúdítja a sikertelenségét, hanem ilyen lett, mióta szétmentünk, és ez így nagyon nem jó. Velem mindig normális volt. Nem volt olyan, mint most. Én meg olyan vagyok, h. nem tudom magára hagyni csak úgy, de nem fogadja el tőlem a segítséget, illetve félreérti. Most már csak abban tudok segíteni, hogy túllépjen rajtam, másban nem.
