„A legtöbb mai nő szemében akkor számítasz sikeres férfinak, ha minél több pénzt el tudsz rá szórni. Ez lett a mérce” - Posztolónk kissé el van kenődve, mert már a vallási értékrendre hivatkozó nőkben is csak a rideg és tárgyszerű multiszellem buzog. Milyen eszközöket vetnek be a szebbik nem azon képviselői, akik csak Jó lánynak szeretnék érezni magukat?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kezdeném először a könnyedebb részével és utána a már lehangolóbbal.
Rendezett, egyszerű, minden szélsőségtől mentes, polgári kapcsolatot szerettem volna, ebben a tudatban is vágtam bele a keresésbe. Egy szolid hölgyet szerettem volna, akivel polgárosodhatok. Csatlakoztam egy speciális társkeresőhöz, ahol találtam is egy „keresztény értékeket tartó” nőt. A külalakkal sem volt probléma. Úgy hittem, a vallási háttér nem feltétlenül vakbuzgóságot jelent, inkább csak irányelveket, melyek mentén az élet szépen csordogálhat. Azok a nők, akik ezeket az elveket magukénak vallják, nem apácák akarnak lenni, csak ezzel a módszerrel kívánják kiszűrni az értéktelen / életképtelen, csak szexre hajtó pasikat.
... és kiválogatni a hasznosabbat, a rendes, normális férfiakat, így állítanak némi értékrendet, ami ebben a celebkorban talán nem is olyan elképesztő követelmény. Miként lehet meghódítani egy rendes polgári lány szívét? Előbb tudni kéne, hogy milyen is lehet ő? Biztos vallási szellemben, szeretetben nevelt, finom dolgokhoz és bánásmódhoz szokott, egyszerű hajlamokkal megáldott nő. Érzékeny és kedves.
Úgy tartottam, hogy már az olyan nő is vallásosnak meg erkölcsösnek mondja magát és a morál mögé bújtatja valódi énjét, aki valójában csak szexpartnert és/vagy társaságot keres maga mellé, mert akkor is a javát akarja abból a felhozatalból. Ez igen félrevezető annak, aki a tartósat tűzte céljául, de nem is lehet kivédeni az elején, hiszen olyan információkat kap, amiket a nő küld magáról, és amiknek nincs feltétlenül mögöttes valóságuk. Olyan nők, akik csak Jó lánynak szeretnék érezni és tartani magukat ezek által...
A választott hölgy némi ismerkedő diskurzust követően hamar nekem szegezte azokat a kérdéseket, amelyek örökre elveszik bármilyen korú, bármilyen társadalmi állapotú és bármilyen világnézetű férfi kedvét:
„Kedves X.......x! Igen, az ökumenével kapcsolatban egyetértünk, valóban a felekezetek közötti megértés a fontos. De hagyjuk a mellébeszélést, térjünk a tárgyra, szeretném, ha válaszolnál nekem néhány kérdésre, amelyek a további kapcsolatunkról kell, hogy döntsenek.
1. Vess számot azzal, mit értél el az életben. Erkölcsi értelemben, és abban, hogy betöltötted-e a feladatodat, amit úgy gondoltál, hogy képes voltál saját erődből betölteni. Van valami, amire joggal vagy büszke eddigi életed alapján? Írd le részletesen!
2. Hogyan képzeled el magad 5 év múlva? Írd le részletesen, hol dolgozol, milyen környezetben vagy, kik vesznek körbe stb. Úgy érzed, el fogod érni, amit akartál?
3. Írd le, mit szeretnél még elérni hátralévő életedben? Családi életedre vonatkozó terveidet hogyan szeretnéd kiteljesíteni?
4. Milyenek a barátaid? Hogyan szeretnél kiteljesedni a munkában? Milyen lépéseket igyekszel tenni azért, hogy a terved teljesüljön?
Ezekre a kérdésekre nem egy-két mondatos választ várok. Lehet, hogy nem tűnnek könnyűnek, de azt írtad, hogy élénk fantáziád van és tudsz írni, úgyhogy ez nem okozhat neked gondot, rajta!”
Én már eleget vizsgáztam életemben, úgy érzem. Először azt hittem, rosszul látok. Ilyen levelet küld nekem egy finom lelkű, keresztény hölgy? Hideg és tárgyszerű hangnemben fogalmazott sorai nem arra utaltak, hogy a szeretet vallását gyakorolja. Később az is eszembe jutott, hogy csak szívatni akart. Bár egy kereszténynek majdhogynem tilos ezt tenni a felebarátjával. Feltűnt nekem, hogy pontjai közül egy sem foglalkozott a hittel. Nem kérdezte, hogy „mennyire érzed közel magadat Jézus tanaihoz?” vagy „hogyan szeretnéd elősegíteni a világ jobbá válását?,” holott ezek a tanítások szempontjából igazán lényegesek lettek volna. Végignézve e kátét semmi sem mutatott arra, hogy különb lenne egy multinál szolgálatot teljesítő fiatal menedzsernőnél. Ám nem tudom miért, talán makacsságból, még egy ideig nem vettem le a regisztrációs lapomat. Leveleken keresztül megismertem egy kiábrándult, csalódott reálértelmiségit.
- Szociológiai szempontból, ha 35-40 év közt nincs még szilárd egzisztenciám, betonkemény karrier, családom és egyéb (mert önhibámon kívül nem úgy alakult, ahogy szerettem volna és ahogy elvárható) akkor mi vagyok én? Ha nem illek abba a képbe, ami az általános társadalmi elvárás?
Amikor a nőnek is kinyílik a csipája, mert kényelmetlennek érzi a helyzetet, és nem vállalja a befektetést, inkább választja a feladást és mihamarabbi távozást, mint a párbeszédet. Ő diktál, te hallgatod. Neki lehetnek elvárásai, neked nem (hacsak nem egyezik tökéletesen az övével)
Ma már érdek nélkül nem is állunk szóba egymással (ez minden kapcsolatformára érvényes). A legtöbb mai nő szemében akkor számítasz sikeres férfinak, ha minél több pénzt el tudsz rá szórni. Ez lett a mérce, nem az érzelem, a ragaszkodás, vagy a tudás, meg diplomák, hanem ezt kell felmutatni.
Pár évvel ezelőtt az egyik volt barátnőm felkeresett és elpanaszolta, hogy jaj, karácsonyra se fa, se ajándék nem jut, mosóporra se telik. Adtam neki egy összeget ajándékba. ... 1 év múlva ugyanezt a gesztust (egy hasonló nagyságú összeget) már elvárta tőlem, csak úgy. Pedig már rég nem voltunk együtt. Tehát, srácok, óvatosan azzal az önzetlenséggel meg nagylelkűséggel. Egy kapcsolat után egyetlen nőnek sem jár semmi alanyi jogon. Amit hozott, azt viheti, azon felül semmi többet... Legyünk mindig elnézőek, csak mert nőnek született - ez melyik bíróságon állná meg a helyét? Ha nem lennék egy kicsit sem igényes, ha bárki jó lenne, lehetne nő mellettem, mint bárki másnak, de nekem a Bármi kategória nem megfelelő, és később azt sem szeretném belátni, hogy hát ilyen jutott...
