„Amikor megmutatta, hogy van két szoba, amiből az egyik simán lehetne gyerekszoba, kicsit kiakadtam” - a csajt minden pasi azonnal el akarja venni feleségül, de ő még nem kíván megállapodni és inkább elmenekül. A jelenlegi is magához akarná kötni, de a tiltakozást látván inkább gondolkodási időt ad a barátnőnek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
23 éves vagyok, és a legtöbbször arra jutok, hogy inkább nem kell kapcsolat, legalábbis komoly nem. Néha persze bennem van, hogy jó lenne egy társ, egy normális és boldog kapcsolat, valaki, akire számíthatok és aki mellettem van. De nem így megy.
Két férfi esetében is én mondtam ki a nemet korábban, mert valamiért mindkettő kapkodósra vette a figurát (kevés eltelt idő után összeköltözést, esküvőt, gyerekeket akartak). Sok minden szólt ellene, az egyik esetben pl. nem tetszett a letargikus, negatív, és állandóan panaszkodó családja. Egész nap egy politikai tévécsatorna üvöltött a lakásban, ők meg megigézve bámulták.
Egyszer, amikor valamiről beszéltem, az anyja hirtelen leintett, hogy „Ssssh, hallgass csak!” mert éppen valami nagyon-nagyon fontosat mondott a tévé... És nem akartam ebbe a közegbe beépülni és ennek állandó részévé válni.
Közel fél éve ismerek egy férfit, 31 éves. Az elején direkt úgy terveztem vele, hogy én fogom lassítani a dolgokat, max. annyi lehet, hogy csók. Ez így is lett. Az első együttlétünkre 1 hónap múlva került sor, nála. Igazán lassan haladtunk. Ehhez képest pár hete azzal állt elő, hogy költözzek hozzá. Ez még nem borított ki. De amikor megmutatta, hogy van két szoba, amiből az egyik simán lehetne gyerekszoba, ... kicsit kiakadtam magamban.
Miért van nálam mindig ez??
Ő látta rajtam, én meg elmondtam, mi a bajom. Fiatal vagyok és még nem akarom magam elkötelezni és lehorgonyozni. Láttam, hogy érzékenyen fogadta. Most rosszul érzem magam emiatt. Két este volt, amin csak erről beszélgettünk. Azt is megmondtam neki, hogy már két hasonló embert utasítottam vissza emiatt. És ha úgy látja jónak, szakítsunk, mert nem fogom magam meggondolni, de vele se szeretnék kitolni, azzal, hogy hitegetem és reményeket keltek. Azt mondja, legyen az, hogy egy darabig nem találkozunk és gondoljam át mégis. Majd beszéljünk róla újra.
És most ebben a gondolkozási szakaszban vagyok és nem tudom, hogyan tovább. Nem szeretnék olyan döntést hozni, amit később megbánhatok. De gondolkodom. Érveket és ellenérveket hozok fel. Ebben szeretnék segítséget.
köszönöm
