„Ha megcsalna, legalább kitenne magáért, leplezve a dolgokat, de ezt nem tapasztalom. Csak az látszik, hogy nem érdekli a kapcsolatunk” – a korábban működő kapcsolat 8 év után kissé megromlik. Tünetek: elhanyagolás, nemtörődömség, káromkodás. Posztolónk életéből eltűntek a rendszeres közös étkezések, oda a harmónia és lassan már a szexnek is lőttek. Egy jó párkapcsolatért sokat kell tenni, mint ahogy egy rosszért is.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel nyolc éve együtt, eleinte zökkenőmentesen, mostanában egyre viszontagságosabban. Amikor úgy döntöttünk, hogy összeköltöznénk, még nem mutatkoztak az elején azok a tünetek, amik mára sajnos megvalósultak, állandóvá váltak. Csak vázlatolva:
- Az ágyba is behozza a laptopot és chatel. Nem tudom, valójában kikkel, csak annyit mond: barátokkal. Amikor rászólok, azt válaszolja, hogy már mindjárt befejezi, csak még beállít valamit, meg töröl valamit, de végül is csak húzza az időt, nem hagyja abba. És ha újra rászólok, kezdődik elölről.
- A szex nem újdonság már köztünk, de működhetne, amennyire ennyi év után is működhet. De ha én nem jelzem igényemet, ő megvan nélküle. Egyszer három hétig nem csináltuk, amikor szóltam, azt kérdezte: már megint...?
- Semmibevétel: előfordult, hogy beszéltem hozzá, ő a hátam mögött állt a konyhában, és egyszerűen magamra hagyott, kiment az ajtón, én meg beszéltem neki tovább. Megyek utána, hogy nem zavar, hogy pofázom? „- Ja, azt hittem befejezted....” szerinte ugyanazt mondtam már csak. És ez neki egy válasz.
- Régebben rendszeresen főzött, és voltak olyanok, hogy déli ebéd, meg este 7kor vacsora, közösen. Ezek egyre ritkábban, viszont egyre sűrűbbek a „Kaja a gázon, hűtőben, vagy a mikróban” - szövegek, vagy épp sehol. Sokszor eszem hideget. Ő ellátja magát, mert mást eszik, hiszen van egy kis feleslege, de még itt volnék én is. Az is sűrűn előfordul, hogy megkérdezem: Hoztál ezt vagy azt? és a válasz: „Nyitva a bolt, menjél, vegyél.” Csakhogy ő ment le reggel...
- Káromkodás & Negatív stílusváltás: a szókincsében felbukkantak olyan erős és új szavak, amiket korábban nem használt velem szemben, és amiket nem jó hallani, lekezelő lett velem, és rövid vitákat is képes vaskos kifejezésekkel lezártnak tekinteni. Én úgy gondolom, semmilyen nőies nőnek semmilyen körülmények közt nem áll jól a káromkodás, hacsak nem hentes vagy vasutas.
A chat-elésről még: ha megcsalna, legalább kitenne magáért, leplezve a dolgokat, de ezt nem tapasztalom. Csak az látszik, hogy nem érdekli a kapcsolatunk. Sok dolog elmaradt, amik korábban megvoltak. Naponta beszélgettünk, higgadtan és értelmesen, érdeklődve, és hogy ezek sincsenek már, az is kiábrándító.
Miért van mindez, és én mit tudnék tenni, hogy változás álljon be? Ha van, vagy volt valaki hasonló helyzetben, és tud némi tanácsot adni, megköszönöm, mert én kifogytam az ötletekből.
Eltűnt, ami korábban megvolt. Én újra képes lennék rá, de a dolog másik fele nem rajtam múlik.
