Az ágyban tökéletes a csaj, de amikor Posztolónkkal találkozik, ő csak azt érzi utána, hogy szerelmének van élete rajta kívül is. Pedig a pasi szorosabb kapcsolatra vágyik. Arra nem is meri kérni, hogy költözzön hozzá, mert egyre inkább az az érzése, hogy csak szabadidős tevékenységként van számontartva. És minek is kéne elrontani egy jól működő távkapcsolatot az összeköltözéssel?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Honnan is kezdjem? A legutóbbi kapcsolatom kétéjszakásra sikeredett, mindketten adtunk magunknak még egy esélyt, de a lényeg nem változott, ugyanis én azt láttam, hogy nem tud feloldódni velem az ágyban. Nem tudtam, hogyan lehetne áthidalni ezt a problémát, én minden tőlem telhetőt megtettem. Azt viszont tudtam, ha ezt nem sikerül megoldani, rövid lesz a kapcsolat. Az is lett. Kérte, hogy ne találkozzunk többet, és hozzátette még azt is, hogy „ne keressük egymásban a hibást, arról egyikünk sem tehet, hogy nem passzolunk, nem működik a kémia”.
A női szexualitás úgy működik, hogy érzelmek nélkül nem megy – tehát azt akarta mondani, hogy nem szerelmes belém. Márpedig nehéz valakire rákényszeríteni az érzelmeket, ha azok maguktól nem jelentkeznek. Mégis megpróbálkozott velem. Ki érti ezt? Amikor a második alkalom után megkérdeztem tőle, hogy akkor miért jött el velem hónapokon át ide meg oda, nem válaszolt. Persze meg is sértődött. Később telefonon bocsánatot kértem, de már késő volt.
Én csak arra vágyom, hogy megállapodhassak, és nem adtam fel a reményt, hogy családom legyen.
Jelenleg egy másik nővel vagyok kapcsolat-félében, már ismerem egy pár éve, de a távolság egyértelművé tette, hogy ritkán fogunk találkozni. Kolozsváron él, én meg Budapesten. Nyáron felhívott, hogy jön és találkozni kíván velem. A régi szép idők emlékére. Programon törtem a fejem, s mivel ő is kultúrlény, meg én is, egy kávézást javasoltam valahol a könyvheti sátrak körül. Így lett. És meglepetést is hozott: régebben elvitte a cigitöltőmet, írta, hogy elhagyta, de most kaptam tőle ajándékba másikat.
Valami eredeti érzéke van a humorhoz, a szellemes megjegyzésekhez, ez is olyasmi, ami itthon ritkán tapasztalható nőknél. A „Mindig tudjon megnevettetni” – gyakori fordulat a társkeresőkön, csak többnyire nők várják ezt el a férfiaktól. Miután zöld jelzést kaptam, feljött hozzám és lefeküdtünk, csúnyán mondva: összehoztunk egy kiváló menetet. Meglepett, de jól is esett, ugyanis ő volt a rámenősebb. Nyilván egy nagylány érti, mit jelent kb., ha egy férfi felhívja magához... Érett már köztünk ez a dolog. Lelkileg volt már erre szükségem, hiszen a legutóbbi nővel történt befuccsolt aktus miatt magam is megkérdőjeleztem önnön férfiasságomat. Az ágyban olyan jól bonyolódtak a dolgok, hogyha beszéd helyett csak erre hagyatkoznánk, ez akár egy ígéretesnek induló házasság biztosítékát is jelenthette volna. Akkor úgy éreztem, ha ez az állapot örökké tarthatna minden nő és férfi között, csak hosszú házasság létezne. De tudjuk, az emberi kapcsolatok ennél bonyolultabbak, nem csak a test beszél, minden kellemes ott-tartózkodásnak vége szakad egyszer. Felöltözött, mondta, hogy elmegy, de még körülnéztünk a városban. És azóta ugyanez a minta ismétlődik.
Ő nagyon határozott és hiába marasztaltam, hogy csak még egy napot maradjon, holnapután is fog árulni vonatjegyet a MÁV, elment egy barátnőjéhez majd onnan haza.
Legközelebb már el akartam bűvölni: étterembe megyünk. Mikor már asztalt foglaltam, ő megnézte a neten az étlapot, rájött, hogy drága neki és mondjam le. Lemondtam, de nem mentünk máshova cserébe, hanem sehova se. Nem ajánlott más opciót. És én azt vontam le ebből, hogy nem tartunk még ott, hogy feltételezze, meghívtam volna.
Szóval, azt érzem, hogy amikor meglátogat, akkor szexelünk egy jót, de neki ennyi lenne. És lehet, hogy ez így neki jó, de én mindenképpen többet szeretnék tőle. Ami hátráltat, hogy ő határozottabb, mint én, és ha egyszer ő azt mondja, nem, azt én elfogadom. Az ágyban ugyanolyan érzelmes, mint amikor levelezünk, de amikor találkozunk, csak azt érzem, hogy utána van élete rajtam kívül is. Arra nem merem kérni, hogy költözzön hozzám. Csak én látom azt, hogy szabadidős tevékenység vagyok neki, vagy ez így van, így is fog maradni és el kell fogadnom. Lehetne ebből még több is?
