„Írtam neki, hogy nem tetszik, hogy ennyire hallgat (és amúgy is: mi ez köztünk?) mit akar, és szinte lecseszett, hogy miért váltottam „hisztiüzemmódba”?” - három jól sikerült randi után a pasi eltűnik, a lány pedig arra gondol, hogy talán már más nőnek veszi fel azt a hódítós öltönyét.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Köszöntök minden Olvasót! Ott kezdődik a történet, hogy ez a fiú rám írt a Facebook-on, hogy megismerne és mennyire tetszik neki, amiket kirakok. Nem emlékeztem, honnan ismerem őt, mindenki mindenkit bejelölget, de ezt nem írtam neki. Még pár üzenetváltás... Találkoztunk és jól éreztük magunkat. Ezt még két találkozó követte, egyet ő javasolt, egy kiállítást meg én. Aztán nagy csend és a levelezésünk is rövid tőmondatokra szorítkozott. Úgy éreztem, félre vagyok rakva. De ha nem ugyanazt akarja, mint én, akkor csak mondta volna.
Ő intelligens, humoros, érdeklődő, nyitott személyiség, nagyon sok mindenről tudok vele beszélgetni. Általában a nők megbámulják, mosolyognak rá, ahogy eddig láttam, tehát nem gond neki barátnőt találni. Legutóbb azt javasoltam, hogy egy pénteken találkozzunk... Azt mondta csak, hogy a péntekek nem jók neki, de nem ajánlott más napot, vagy más lehetőséget csak azt közölte, hogy mi nem jó, azt nem, hogy mi igen... Azt nem kérdeztem, hogy miért, semmi közöm hozzá. Mondtam, majd jelentkezzen akkor, amikor neki is jó. Nem tudom, mi történt. De akkor mégis mit rontok el? Ebben tudna valaki segíteni, hogy mégis mi lehet az, amit rosszul csinálok?
Benne is vannak olyan dolgok, amik nem annyira megnyerőek: egyik találkozónkon azt mondta, hogy ha öltönyben van, az emberek sokkal előzékenyebbek és udvariasabbak vele, egyből pozitívabban állnak hozzá, mert „az emberek többsége megtéveszthető ezzel, és a külsőről mindent levágnak”. És néha csak úgy, ok nélkül, öltönyt vesz fel, csak hogy ezt átérezze. Ez nagyképűen hangzik, szerintem nem csak nekem.
Nem sokat tudok róla, de ez sokat elárult.
Írtam neki, hogy nem tetszik, hogy ennyire hallgat (és amúgy is: mi ez köztünk?) mit akar, és szinte lecseszett, hogy miért váltottam „hisztiüzemmódba”? Szerintem meg, ha valakinek nem tetszik ez a tologatás, és ezt közli a másikkal, mert meg kéne beszélni, és nem elhallgatni, az még nem duzzogás. Vagy hagyjam és mondjak le az ególovagról, mert később is ilyen lesz...
„Intelligens, humoros, érdeklődő” - ezekben most már egyáltalán nem vagyok biztos.
