Viszonyt kezdjek egy házas nővel?

2017. március 02. 07:32 - csajokespasik

Az asszony kiéhezett, a férj problémás, Levélírónk pedig tanácstalan. Nem szeretne feleslegesen szenvedni, pedig egyre jobban mennek bele az érzelmekbe. És ha el is kezdődik valami, meddig folytatható biztonságosan a viszony? Mindent egybevetve, a legrosszabb lehetőség, ami megtörténhet, a lebukás, ami után a helyzet jobbára már rendezhetetlen.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Üdv,

Magam is belefutottam már abba a nagyon cizellált visszautasításba, amikor a kiszemelt, nagylelkű nő barátnőt szeretne keresni nekem (gy.k. nem magát ajánlja), ami kedves gesztus annak, aki nem látja ebben a kosár kifinomult formáját. Ezt, ugye, észre kellett vennem, nem pedig örülni neki. Amikor magamhoz tértem ebből, próbáltam elfelejteni őt. Aztán felvette a kapcsolatot velem egy régi Ismerős, aki találkozni akar. És innen indul a dolog, melyben meg kéne hoznom egy döntést: akarok-e belekeveredni egy többszereplős történetbe, vagy felejtsem el?

Adott egy nő. A közösségin sikerült belefutnom a bejegyzésébe, amit lájkoltam. 5 perc múlva ír, kérdi, hogy mi van velem, rég hallott felőlem. Ő már évek óta házas + gyerek. És már a második levelében arról panaszkodik, hogy gyakorlatilag nincs szexuális élete. A férjének valami pszichés problémája van. Miért avatott be a szexuális életébe? Én ezt ajánlatnak vettem. Mi másnak? Régebben is kerülgettük egymást, de nem lett belőle akkor semmi. Más városba ment tanulni, nekem is megvolt a magam dolga.

És azt javasolta, hogy találkozzunk, dumáljunk... Így is lett. Nagyon jól éreztük magunkat és neki több olyan elejtett megjegyzése is volt, amiket egy férfi egyszerűen nem tud félreérteni. 1 hónapja minden nap beszélünk, én vigasztalom és egyre úgy érzem, kezdenek visszafordíthatatlan irányba menni a dolgok.

Nyilván nem lehetnek maradéktalan reményeim, mert nem független, és ha el is kezdünk valamit, nem lehet tartós, legalábbis számomra. Szereti a férjét, de hát egyéb szükségletei is vannak.

Én most már halogatom az újabb találkozást (a gondolkodási idő), hiszen rám hárulna a felelősség. Senki kapcsolatába nem akarok belerondítani, és tudom, akad a világon más nő is... Azért, mert ismerem, még nem kell bevállalnom egy ilyen kockázatos manővert, rászorulási alapon. Pláne, hogy nem tudom, mit jelent pontosan a férj pszichés problémája...

Mi lenne a helyes szerintetek ?

Egyre jobban megyünk bele az érzelmekbe. Én pedig nem szeretnék szenvedni feleslegesen. Szerintem ő sem. Nekem jó érzés, hogy fontos vagyok neki és jó vele beszélni. És azon gondolkodom, hogy ha feljárna hozzám, akkor meddig folytathatnánk biztonságosan - és anélkül, hogy a férjéről meg a gyerekéről elterelődne a figyelme – egy viszonyt? Mert utána az a helyzet már rendezhetetlen lenne. Egy "csak szex"-kapcsolat sem lenne most ellenemre, ám nem szeretnék belekeveredni egy sablonos történetbe, az ilyet mindig kerülni akartam, de most ezt dobta a gép...
**ZM**

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr4212306369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása