Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Üdvözletem,

a barátnőmmel 1 éve vagyunk együtt. Még mindketten a szüleinkkel élünk. Az előző barátnőmön sokáig nem tettem túl magam, elvesztettem őt, az én hibámból, és az olyan helyzet volt, amire nincs bocsánat, de tanultam belőle. Azt hittem, nem is találok olyan nőt, aki szeretne, olyat, aki ugyanúgy megbízik bennem. Azt hittem, ezt a súlyt nem tudom feloldani. Aztán teljesen váratlanul betoppant Ő az életembe. De idén merültek fel olyan problémák, hogy ő elkezdett úgy viselkedni, mintha lelki trauma érte volna. Ha kérdezem, mi baja és miben tudnék segíteni, az a legrosszabb, mert akkor totális tagadás és még vita is lesz belőle, hogy ne nyaggassam már.

Miért nyaggatás, ha szeretném megtudni és megoldani annak problémáját, aki fontos nekem?? Nőnapra csináltattam neki egy feliratos tortát. Amikor elvittem hozzá, annyira látszott rajta, hogy nem örül neki, hogy szinte fájt. Féltem, hogy hozzám vágja. És nem tudom, miért, illetve hol rontottam el? Berakta a hűtőbe és szerintem még ma is ott van. Figyelmes vagyok: nem fogyókúrázik épp, tudom is a kedvenc tortáját, tehát ezzel sem volt baj, az időzítés is tökéletes volt... hát, akkor miért fogadta így? Úgy viselkedett, olyan megrökönyödötten, mintha baltát adtam volna neki. Nem azt vártam, hogy ennyitől majd a nyakamba ugrik, és örömében sírva fakad, de ezt sem.

Egy korábbi húzása az volt, hogy foglaltam asztalt egy jó helyre, amit ő előtte 1-2 órával mondott le. Nekem meg az asztalt kellett lemondani, és persze kínos volt, oda se megyek szívesen többet. Kérdeztem, miért mondta le, amikor hetek óta terveztük? Válasz: mert más programja van (vagyis: lett, hirtelen)... Inkább hazudta volna azt, hogy még a kádban ül, elhúzódott az idő, a haja vizes és elromlott a hajszárító, vagy egyszerűen elment a kedve. Azelőtt ilyen még csak egyszer fordult elő, hogy megbeszéltünk valamit, és mondta, hogy úton van, de sosem érkezett meg, estig ülhettem volna ott, várva rá. Ha hívtam, csak kicsöngött, de nem vette fel. És ilyenkor arra gondol az ember, hogy biztos a metróban van és nem hallja. Aztán másnap azzal magyarázta, hogy a szüleinek kellett segítenie. De gondolom, nem volt folyamatosan foglalt mindkét keze, hogy annyi ideje se legyen, hogy egy sms-t küldött volna, hogy: „nem érek oda mégsem, bocs”

Szóval mindez csak idén lépett fel. És nem tudom, mitől?

És most elnézést a hölgy Olvasóktól ezért a hasonlatért, de nekem olyan érzésem volt, mintha folyamatosan havibaja lenne.

Tehát, mit tudok tenni, ha: - nem lehet kiszedni belőle, mi baja, (és nem is hagyja, az egy külön vitaalap). - És ha esetleg un már, miért nem dob?

Ha nem kapok érdemben visszajelzést, nem érzem, hogy szüksége lenne rám. Jobb lenne, ha ez a folyton felmerülő gond megszűnne, csak nem rajtam múlik. Azt érzem, hogy amikor nem vagyunk együtt, én is teljesen feledésbe merülök számára, mintha nem is léteznék. Próbálom több oldalról vizsgálni a helyzetet, csak már kifogytam az ötletekből.