A pasi régebben sem volt valami nagy problémamegoldó, és ráadásul most depressziószerű tüneteket is produkál, így Posztolónknak már csak észre kéne vennie, hogy rég semmibe van már véve, és továbbállni. Ám nem ilyen egyszerű, mert dolgozik benne a megmentési kényszer.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátom egy ideje be van fordulva, viszont nem akarok tolakodni és rámenős lenni, elvárva, hogy egy csapásra megoldódjon benne ez az egész. Nem vallatni akarom, hogy kiszedjem belőle, mert nekem is volt előtte olyan barátom, aki meg akarta nekem magyarázni, hogy mi zajlik bennem, amikor nekem volt rossz szakaszom... mindent megmagyarázott, addig forgatva a mondatait, hogy neki legyen igaza.
Ő nem kéri a segítséget, de szerintem, ha nem akar megnyílni, annak az az oka, hogy nem is tekint rám olyan félként, akinek ezt megtehetné. De ha nem nekem, akkor kinek? Ha ennyire se tart... Van bennem egy ilyen megmenteni a másikat -dolog. Tudom, hogy ő sértődékenyebb, és hamar felkapja a vizet, olyankor azt érzem, hogy igazságtalan velem, de ha megbánt, az nem mindig látszik rajtam.
Az se megoldás, ha csak az igazat mondanám neki, mert a legtöbb ember narcisztikus, és pont azt nem viseli el. Nem élünk együtt, de amikor elmegyek hozzá, azt látom, hogy nem csinál semmit, csak a gép előtt ül, és későn fekszik. Jelenleg két hete nem találkozunk, pedig semmi egyéb dolga, nem dolgozik.
Ha pedig azt írnám neki, hogy ha megunt engem, akkor legalább szóljon, az hisztinek tűnik, meg pont olyan viselkedésnek, amire pont most nincs szüksége. A másik, amit láttam nála, de nem tettem szóvá, hogy egyedül is iszik...én csak társaságban, mert egy kis alkohol ellazít mindenkit. De nála látom, hogy tele a hűtő sörrel, és mindig találok nála üres borosüvegeket. Azt nem tudom, hogy mennyi idő alatt termeli be ezeket, de az üvegek mindig mások, tehát nem az van, hogy hetekig ott álltak volna ugyanazok. Azért gondolom, hogy egyedül iszik, mert tudom, hogy senki mást nem fogad, mondta, engem is csak unszolásra.
Én érzékenyebb vagyok a másikra, de ez fordítva nincs így. Volt, hogy vitáztunk korábban, és ő utána simán hazament és lefeküdt aludni, lezárva részéről. Megoldás nélkül.
Szeretném ebből kizökkenteni, ami nem reménytelen, mert ha másokkal találkozunk, nem ilyen, csak nekem.
- Azért ilyen, mert annyira megszokott már, hogy nem számít, mit gondolok?
- Úgy érzi, kár energiát fecsérelnie rám?
- Ő 30 feletti, változhat?
- Vagy ennyi volt, csak észre kéne vennem?
- Viszont ha ebben az állapotában hagyom el, az nem cserbenhagyás?