A barátnőjelölt pompás példány, bár a szociális érzékenysége nulla. Fiatalságából adódóan még felszínes és nem túl művelt, ám Posztolónk nem tudja, mihez kezdjen vele, mert amikor a lány kinyitja a száját, főleg az apai érzések kerekednek felül benne.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Igyekszem rövidre fogni: van egy nagyon csinos lány, akivel megismerkedtem, és állítólag odavan értem. Mondanám, hogy sokat beszélgetünk, de nincs nagyon miről. Én beszélek, ő hallgat, és látom, hogy nem érti, nem érdekli... Őt csak a szórakozás, meg a zene, fiatalabb nálam. Felületes látásmódja van, amit még az életkorának tudok be. Agyzsibbasztó sorozatokról nem tudok vele beszélgetni, de neki kedvenc témája, olyankor én hallgatok, akkor is, amikor valóságshow sztárokról, meg ilyenekről beszél. A kiszámítható történések, meg a magukat valakinek képzelő senkik sosem vonzottak ebben a műfajban.
Ha viszonyba bonyolódnék vele, úgy érezném, csak kihasználom őt, mivel hosszútávon biztosan nem működne. És a naivitása gyakran inkább az apai érzéseket hozza elő belőlem, ami megint nem egy túl előnyös dolog. Minél egyszerűbb valaki, annál jobban csak a külsőségekre ad. Rendszeresen szóba hozza, hogy milyen ruhát hordjak inkább. Egyszer járt a lakásomon, és mindent kritizált benne, pedig rendet tartok otthon. Hogy kicsi, meg miért nem költözök menőbb környékre, mondja. Hát, mert nem futja rá egyelőre.
Lehet, hogy részéről csak egy fellángolás az egész, mert születési adottságom, hogy edzés nélkül is van egy határozott kiállásom, és talán csak ez vonzza őt, és ugyanúgy elmúlik majd nála, mint az érdeklődése egy új ruha iránt.
Nem teljesen buta, legalábbis megvan a magához való esze, jól beszél angolul pl., de mégis azt érzem, hogy sok tekintetben nem dúskál az IQ-ban. És az érzelmei is fejletlenek. Nekem akkor tűnt ez fel először, amikor együtt sétáltunk a körúton és ült egy hajléktalan a járdán, majd undorodva mondta nekem, hogy miért nem lehet „ezeket” összeszedni és eldugni valahova. Jó, a – vélhetően tehetős - szülei nem tanítottak meg neki pár emocionális faktort, de ezt nagyon megjegyeztem.
