„Pár hete szakított velem. Biztos unatkozott mellettem. Megvárta, míg kötődni kezdek, aztán tovább állt. Ez egy buta és gonosz hozzáállás” - A kapcsolat nem laposodott el, csak simán megszakadt az egész, minden átmenet nélkül. Talán a barátnő unatkozott. Akárhogy is, egy év után már sovány magyarázat a: „bocs, mégsem egymást keressük”.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Sosem voltam nyomulós, de bátortalan sem, ha arról van szó. Most már túl vagyok ezen a kapcsolaton - amit nem én zártam rövidre. Azok a nők, akik hatalmas elvárásokat fogalmaznak meg a férfiak küllemét és anyagi helyzetét illetően, azon kívül, hogy széttárják a lábukat, nem sokat raknak bele a kapcsolatba. Nem ők lesznek azok, akik később majd valamivel összetartják. Magyarán: ne nagyon számíts rájuk ebben a tekintetben. Ha Hercegnő rád un, keres másik lovat.
2014-ben ismertem meg, de akkor még semmi nem történhetett, hiszen foglalt volt. Aztán ő keresett meg tavaly nyáron, hogy beszélgessünk chat-en. Beszélgettünk, majd arra terelte a szót, hogy jó volna fesztiválozni valakivel. Rám gondolt. Nem tiltakoztam.
Így is lett, akkor nem érdekelt, hogy sok mindent én álltam, boldog voltam vele és szívesen tettem. Összejöttünk, akinek még nem világos, ám nem akart hozzám költözni semmi esetre sem, neki így sokkal szellősebb, gondoltam. Persze, ugyanezt a kört lejátszhatta azóta mással is. Nem éreztem, hogy titkolózna előttem, a hívásaimat mindig fogadta, nem rázott le, nem rohant el tőlem sietve, nem keresték őt sem telefonon, míg velem volt. Voltam nála, de sosem aludhattam ott, segítettem, amiben kellett, aztán mehettem.
Aztán azt mondta, hogy egy hónapig ne keressem, mert nem fog ráérni. Ennyi. Nulla indok. Ha azt mondja, barátokkal utazik el, szó nélkül elfogadom. Én szófogadó voltam, egy sms-t sem küldtem neki. Majd pár hete szakított velem. Biztos unatkozott mellettem. Megvárta, míg kötődni kezdek, aztán tovább állt.
Ez egy buta és gonosz hozzáállás. Az egy dolog, hogy a természettől kapott egy jó testet, de az egy másik, hogy ezzel miként él vissza, kiknek a kárára. Amíg velem volt, a hibáit (vagyis a felszínességét) nem vettem észre, ő is jól játszott és én is jól mellénéztem. Nem kell magyarázni, milyen ez ilyenkor. Busszal fél órára lakik tőlem, mégsem szakít már rám időt, a közösen eltöltött szép emlékek rovására. Nem volt hiszti, csak simán lerázott. Nem laposodott el a kapcsolat, nem távolodtunk egymástól, simán megszakadt az egész, minden átmenet nélkül. Nem tudom, ezeket hogyan rendezi magában, de úgy tűnik, ennyibe kerül az önbecsülés. Egy évig voltunk együtt, ilyenkor már nem lehet azt mondani, hogy „bocs, mégsem egymást keressük”.
