„A barátaimat egyszer látta, rögtön meg is jegyezte, hogy ez mind kretén + k*rva. Úgy meggyőzött, hogy engem is leszerelt róluk” - a lány nem rég szabadult egy elnyomó, birtokló kapcsolatból. A jelenlegi jelölt pedig egyből hárításnak veszi, ha a lánynak idő kell ahhoz, hogy újból megbízzon valakiben.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Négy hónapja szakítottunk.
Aztán megismertem egy férfit, idősebb nálam, akivel minden rendben, számomra ő tökéletes, odaadó, kedves, romantikus. Inkább velem van a baj. Hihetetlen, de olyan, mint én, nagyon sok közös dolgunk van, mind értékrendben, mind a kapcsolati elvárásokat tekintve.
Viszont van bennem valami, ami nem enged felszabadulni és kibontakozni, úgy ahogy kéne. Mellette folyamatosan aggódni kezdek, egyszerűen képtelen vagyok nem így érezni. Vonzódom hozzá, és tudom, milyen érték, de aztán megijedek. Sajnos tudom az okát.
25 éves vagyok és szeretnék valaki mellett megállapodni. Az előző, túl hosszú ideig tartó kapcsolatomban iszonyúan el voltam nyomva, és ma sem tudom, miért hagytam magam. Végül is csak egy darabig, mert én menekültem el tőle, én szakítottam vele.
Megtiltotta, hogy nélküle menjek bárhova is.
Ha megszólalt a telefonom, egészen közel rakta a fejét, hogy hallja, kivel beszélek, volt hogy a hajamat markolta közben, nehogy elrántsam...
Ő az anyjával lakik, és engem is oda invitált. A mama közölte, hogy míg ezek közt a falak közt vagyok, bizony a háztartásba is be kell szállnom, részt kell vennem. Jó. Persze. Ezzel nincs is gond. Ebből az lett aztán, hogy a végén az egészet én vittem egyedül. Ő bent nézte a tévét. Néha kikiabált, hogy segítsen-e, megy-e?...ennyi. Cserébe anyuka néha szívesen velünk tartott, ha szombat esténkét programot szervezett a párom.
Állandóan az ő családjával voltunk, az enyémre alig maradt idő. Ajándékot sosem kaptam tőle, se születésnapomra, se másra, mert szerinte (közölte) ez fölösleges, kötelező dolog, ő nem elég kispolgár ehhez... úgyis én tudom a legjobban, mire vágyok, és azt majd megveszem magamnak. És ebben még lehetne is némi praktikus igazság, de nem ez állt a háttérben, inkább a zsugorisága. Nem értem meg neki annyit, sőt, semennyit.
Nem engedett el sehová, csak az ő barátai közt lehettem – „Azok miért nem jók? Ők is társaság neked” - kérdezte. Igen, de nem az enyémek. Idegenek.
A barátaimat egyszer látta, rögtön meg is jegyezte, hogy ez mind kretén + k*rva. Úgy meggyőzött, hogy engem is leszerelt róluk, ezt is elérte. Nem találkoztam velük, iszonyú meggyőző tudott lenni. (Ma már elmagyaráztam a barátaimnak a helyzetet és megmondtam, hogy újra a régi vagyok). Én meg magányos lettem. Sosem adtam rá neki okot, hogy ilyen megszorításokat alkalmazzon rajtam: nem voltam féktelen bulizó, nem ismerkedek kapcsolatban sem. Mégis teljesen a hatása alá kerültem.
Az exem szerintem nem tudta, hogy megfojt, azt hitte, ez a normális, hogy így kell bánni valakivel, betörni, talán ezt látta otthon is... Biztos csak a javamat akarta.
Most talán már értitek, mi zajlik bennem az új kapcsolat elején: nem attól félek, hogy megismétlődik mindez és újra valaki uralma alá kerülök, csak idő kell. Nem attól félek, hogy mi van, ha ő is elvárja, hogy érte is adjak fel mindent, nem az előítéletekről van szó.
A jelenlegi szinte az ő ellentéte: azt mondja, nyugodtan menjek bármikor szórakozni, akár nélküle, még szólni sem kell, hiszen nem az apám. És többet beszélünk közös dolgokról, de azt mégsem jelenteném ki, hogy bennem minden elsimult. Nekem idő kell, hogy újra el tudjam magam kötelezni, és újra elfogadjak valakit. És ezt kéne valahogy megértetnem vele, hogy nem azért kerülöm (ez a kerülés, amúgy annyi, hogy csak heti egyszer találkozunk) mert valami baj van, vagy tétovázom, csak magamban kell újra erőt gyűjteni, hogy megbízzak valakiben. Ő tud erről az egészről, mégis távolodásnak éli meg, hogy le akarom rázni, mert nem érti, szerinte, ha valaki egy ilyen kapcsolatból szabadult, annak pont egy új kapcsolat lenne a gyógyító. De ez nálam nem így van. Hogyan értessem meg vele, hogy ha időt kérek, az 100% nem azt jelenti nálam, hogy le akarom rázni?
