„Miért én kellenék egy lánynak, hiszen van tőlem sokkal jobb is. Mit kéne nyújtanom és ő mit is láthat meg bennem? A lányok mindig más szemszögből látnak engem, mint én saját magamat" – a pasi egyre ritkábban mer kezdeményezni, úgy látja, hogy érzelmileg és a férfiasság terén is egyre kevesebb a sok csalódás miatt. Hol lehet a probléma?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Lehet, hogy félrevezető az a mondás, hogy mindenkinek van egy párja a világban, csak meg kell találni? 28 éves vagyok, az eddigi kapcsolataim igen hamar véget értek. Nem tudom, mit rontottam el egyik esetben sem. Mindig én lettem otthagyva, magyarázatok nélkül. Ezek a csalódások arra késztettek, hogy állandóan azt kutassam, mi a baj velem. Nem vagyok egy full jóképű valaki, de elviselhetetlen sem... Szeretek társaságba járni, de még így sincs egy olyan igaz barátom sem, csak néhány haverom, akivel komolyan tudnék beszélni erről. A másik, ami visszatart, hogy úgy látom, vagy csak ezt a képet közvetítik magukról, hogy nekik egyáltalán nincs ilyen problémájuk.
Volt egy időszak, amikor már nem is jártam el sehova se, mire egy lány kijelentette, hogy akkor unalmas vagyok. Ha ennyitől unalmas, akkor végképp nem tudom, mitől izgalmas valaki.
Nem mindig vagyok beszédes, ez attól függ, hogy mennyire lelkesít a másik. Ez is vezetett már félreértésekhez. Viszont figyelmes és gondoskodó vagyok, de valahogy ez sem jött be a nőknek. Az lehet a baj, hogy nem vagyok (….?) - milyen? Ezt a mondatot nyitva hagyom mindig. Mert nem tudom a megfelelő választ. Sokszor eljutok oda, hogy elfogadom és lemondok róla, hogy nekem valaha is lehet egy hosszú és tartalmas párkapcsolatom. És egyre ritkábban merek kezdeményezni. Úgy érzem, hogy érzelmileg és a férfiasság terén is egyre kevesebb vagyok. Miért én kellenék egy lánynak, hiszen van tőlem sokkal jobb is. Mit kéne nyújtanom és ő mit is láthat meg bennem? A lányok mindig más szemszögből látnak engem, mint én saját magamat, hiszen volt már nem egy kapcsolatom – de mi az a szemszög?
És egyre ritkábban veszem észre, vagy nem akarom észrevenni, ha szimpatikus vagyok valakinek. Nekem érzelem nélkül nem igazán megy. Csak azért küldöm mindezt, mert szeretnék rendet rakni a fejemben. (Még az is közrejátszhat, hogy nagyon nehezen vesztettem el a szüzességemet, egy olyan lánnyal, akire már gondolni sem tudok, mert utána elég szemét volt velem, nem is szeretett igazán).
Üdv,
