„Olyan életről álmodozik, olyan példákra mutogat, mint ami a nála 15 évvel ifjabbaknak van, de ne kelljen már követendő példaként tekintenem az apja pénzét szóró 21 évest” - Posztolónk gyanítja, hogy nem lehet mostanában túl jó pasi, mert mióta felgyorsultak körülötte az események, ő csak gürcöl, míg a barátnő követel. Hogyan lett egy régen házias nőből a fiatalságát és a pezsgést sirató szarkasztikus nő ?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Gyanítom, hogy nem lehetek mostanában Jó Pasi. Kettő éve felgyorsult az életem, költözés volt, és nekem munkahely váltás (több meló, kb. ugyanannyi pénzért). És mostanság egyre többet panaszkodik is rám a párom, simán írhatna ide, hogy „a pasim elhanyagol, nem olyan mán vele mint rég...” és persze tény, hogy sok minden megváltozott, már valóban nem olyan, mint rég: ő egész nap megkíméli magát, és bocsánat, ha én meg egy fárasztó nap után, mikor hazajövök, nem vagyok jó beszélgetőpartner és egyéb szórakoztató központ.
Olyan életről álmodozik, olyan példákra mutogat, mint ami a nála 15 évvel ifjabbaknak van, de ne kelljen már követendő példaként tekintenem az apja pénzét szóró 21 éves pöcsöt. Hát igen, én azt az életszínvonalat valóban nem tudom prezentálni. Persze, hogy én vagyok a korlátolt meg az ostoba. Boldogok voltunk sokáig, és az nekem is új, hogy a régen házias nőből a fiatalságát és a pezsgést sirató szarkasztikus nő lett. Ha olyasmikkel zaklatom, hogy legalább részmunkaidős valamit vállaljon, az pofátlanság.
Panaszkodó, „Elhanyagolt” nők, mi lenne, ha a másik oldalt is megértenétek egyszer, ha el nem is fogadjátok? Vagy legalább akkor hallgassatok, amikor érzitek valahol, hogy a másiknak brutálisan igaza van. Nem kell, hogy mindig minden utolsó szó a tietek legyen. Csak elfogadni egy megváltozott, vagy kialakult helyzetet.
Egyre nehezebben mozdul magától, és én látom, amit ő nem. Hogy a helyzet csak úgy nem fog megváltozni, ehhez ő is kéne. Nem akarom tanítgatni, belőle ösztönösen kéne jönnie a helyes megoldásoknak, mert régebben meg volt benne a realitásérzék. Csak hova tűnt idővel, ez a kérdés.
