Levélírónk szerint, ha egy gyerek anyagi korlátok közt nő fel, egyetlen dolgot fog megjegyezni a gyerekkorából: a nélkülözést. Posztolónk megfogadta, hogy az ő gyereke nem fog nélkülözni, és ha kilábal a jelenlegi szűkös pénzügyi helyzetéből, újra átgondolja a dolgot. A barátnőnek ez kevés volt és lelépett.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
Elég sokat szenvedtem már a társkereséssel, mivel a nekem tetsző nőknek általában nem én kellettem, csak azok vettek észre, akik nekem nem jöttek be. Ez egy darabig így ment. Aztán végre megtaláltam azt a nőt, akit szeretek, aki tökéletes. Vonzó volt és értelmes, szerettem, és ő is szeretett. Kissé szorongtam is, hogy végül nem mellettem marad, de nem akartam általánosítani. Végül minden jól alakult, majdnem kettő évig voltunk együtt. Aztán felvetette, egyre többször, a gyerek kérdést, én meg egy idő után mindig a kibúvókat kerestem.
Az első, hogy egyikünk sem volt anyagilag eleresztve és a családunk sem. És nem biztosított anyagi körülményekkel a gyerekvállalást mindig is meggondolatlanságnak tartottam. Nem úgy álltak egyikünknél sem a dolgok, hogy olyan munkát végzünk, hogy azt mondhassam, erre lehet tervezni, van perspektíva, és majd előléptetés vagy valami... Autót is kéne venni, meg akkor nagyobb lakást. Ha a gyerek anyagi korlátok közt fog felnőni, egyetlen dolgot fog megjegyezni a gyerekkorából: nélkülözés. Hogy ezt sem kaphat, meg azt sem. Én megfogadtam, hogy nem fog nélkülözni, ha majd egyszer fordul a sorsom és bevállalhatom. Ő átlátott a vonakodásomon, és próbáltam menteni a menthetőt, de végül emiatt elhagyott.
Megértem, hogy a nőknél ez másként megy, hiszen a gyerek életében ők vállalják a nagyobb részt, plusz a biológiai helyzetük is korlátozott, és ebben nincs kompromisszum. Elfogadtam. Magam részéről megpróbáltam továbbállni, randizni, szórakozni, de egyik se ment. Sokat gondolok rá. Szeretném élni tovább az életemet valahogyan nélküle, de nem tudom úgy, hogy ő mintha soha nem lett volna. Nem látok esélyt, hogy valamilyen szinten boldog lehessek mással, hiába, egyszerűen nem megy. Az a kevés lány, aki felém érdeklődést mutat, csak azért teszi, mert látja, hogy állandóan lehangolt vagyok, és a pókerarcomból levontak valami következtetést, hogy vigasztalni lehet, azt meg szeretik csinálni.
Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi állapotomban, a kijelentéseim miatt, semmi esélyem nála. Vettem a bátorságot, és nem rég felhívtam, azt mondtam, puszta kíváncsiságból, hogy miként van. És a hangján éreztem, hogy hiányzom neki. Fél órát beszélgettünk. Lerakhatta volna bármikor, akár az első percben is. Arra gondoltam, ha az elveim ellen cselekedve, újra lehetne kezdeni, abban a tudatban, hogy a gyerektémában se ő, se én nem fogjuk meggondolni magunkat, annak lenne-e értelme? Ha az őszinteséggel rontottam el, így jártam. Sokan biztos hazudtak volna, hogy tovább tartson, de az nem én vagyok. Nekem annyi is elég lenne, ha kijelentené, nem haragszik rám, mert vita után váltunk meg egymástól, és részéről utána teljes elzárkózás lett. Így tovább tudnék lépni, és ő is, ha még nem tette meg.
Ferenc
