„Egyszer megjegyezte, hogy szereti bennem, hogy nem vagyok tapadós. Ezt miért mondja pont egy nő?” - Levélírónk egy elég szellős kapcsolatban tobzódik immár fél éve. Nem tudja eldönteni, hogy a szóban forgó hölgynek mire is lenne igénye? Olyan kapcsolatot keres, ami tulajdonképp nem is kapcsolat?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ahogy a hirdetéseket böngészem, egy halom elvárást látok, de olyan kevés akad, hogy mit adna a nő ezekért cserébe. ...Ne legyen ilyen, meg ne legyen olyan, de legyen határozott, figyelmes, saját gépkocsi, ne igyon, ne dohányozzon... de hogy mivel viszonozza mindezt, arról csak a mély hallgatás.
Sehonnan sem lehet ezt megtanulni, így tapasztalatból tudom én is azt pl., hogy amelyik nő hivatásos modell, vagy táncosnő, vagy annak mondja magát, az szinte mind zizi. Aztán hamar kifullad az egész beszélgetés, és az egész átmegy egy udvariassági ceremóniába, ahol a konkrét kérdéseket kerülgetjük.
De nem is ez lenne a lényeg. A kérdésem a következő: ki került már olyan helyzetbe, hogy kedvelsz valakit, viszont ha vele vagy, teljesen máshogy látod a világot? Van egy nő, velem egyidős, és kb. fél éve vagyunk egy érdekes viszonyban: a második randin elkezdett féltékeny szöveget nyomni, hogy biztos másokkal is találkozom, meg hasonlók. Aztán megbékélt, mondtam, hogy itt a telóm, nyugodtan nézze át, ez az egyetlen, ha nekem nem hisz. Három alkalommal feküdtünk le, és utána átment az egész egy fura barátság-szerű állapotba, ...de ez sem a jó szó rá.
Valahogy én is kerültem, és ő sem ugrált. Viszont ilyen nővel még nem találkoztam. Ha vele vagyok, képes vagyok annyira a hatása alá kerülni, hogy olyan dolgokban is egyet értek vele, amikkel amúgy messze nem. Utána újra visszaugrott az eredeti elmeállapotom. Van, hogy csak barátilag találkozunk, s amikor vele vagyok, az összes szétszórtsága és szeszélye érthetővé válik. Ő szeret elmerülni a saját világába, ami tök jó dolog, (ez belőlem mondjuk hiányzik) és ha vele vagyok, engem is áthat a bűvköre. Tartalmas, gazdag, inspiráló belső világa van, verseket ír, festeget. Hetekig nem hallottam róla, nem jelentkezett, majd váratlanul becsöngetett a névnapomra egy tortával...
Nem kapcsolatfüggő, az biztos, és nekem kicsit szabadosan is gondolkodik erről. És én nem tudom eldönteni, hogy komolyabban nyomuljak rá, vagy várjak. Vagy hagyjam.
Egyszer megjegyezte, hogy szereti bennem, hogy nem vagyok tapadós. Ezt miért mondja pont egy nő?? Szerinte sok nő ott rontja el, hogy amint bepasiznak, lemondanak az egyéniségükről. Én ezt nem várnám el, de az sem biztos, hogy nekem használna, így ahogy van.
De akkor mire is van igénye? És én milyen szerepet játszhatok az életében? Egy olyan kapcsolatot keres, ami tulajdonképp nem is kapcsolat? Ami teljesen szabad, és majd elővesszük egymást, ha ránk jön? Egoista, ezt már feldolgoztam, bár minden ember egoista, én is valahol.
