Azt, hogy egy félrelépés nem olyan nagy ügy, általában az elkövetők hangoztatják. A megcsalt fél számára a párjáról alkotott kép összetört, és az, ami a többi ember fölé emelte és különlegessé tette, viharos gyorsasággal fakulni kezd. Miért? Mert a legintimebb élethelyzetet osztotta meg mással.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy valamit magyarázzon meg nekem a tisztelt Nagyközönség! Annyit hallani, hogy „...Szeretem a párom, de azért megcsaltam”. Ez az egyik legnagyobb önellentmondás – hát ha megcsaltad, akkor nem szereted a párod, ez önámítás. Akkor is, ha részegen, egy buliban történt. Amúgy hol volt a párja ezalatt? Ha ezt el is mondja a másiknak, ahelyett, hogy magában tartaná és szégyellné magát, az sem az igazi megbánás. Nem tiszteli, semmit nem jelent neki. Ha valaki megkockáztatja, hogy emiatt elveszít valakit, ott már nincsenek mély érzelmek. Maximum bemeséli magának, hogy ne érezze rohadéknak magát.
Mindent meg lehet fogalmazni úgy, hogy jól hangozzék, vagy legalábbis kevésbé rosszul. De attól még hazugság és önbecsapás. A másik, ami utána jön néha: „Kidobott, de azóta nagyon hiányzik” Miért?? akkor miért csaltad meg? És milyen reakciót tartottál volna helyesnek tőle? A legszebb, amikor azt is eléri valamivel a környezetében, hogy mindenki őt sajnálja. A „Te vagy a hibás, mert félreléptem...” a legrohadékabb mondat, ami kapcsolat végén elhangozhat, némelyek azzal is kiegészítik, hogy „pedig én milyen sokat tettem a kapcsolatunkért” - igen, különösen a végén... És ezt nem becsülni meg eléggé, hát ja. Nagyon jó ember, nagyon szeret, csak volt egy gyenge pillanata. Hidd ezt. Utána már amúgy sem lenne semmi sem a régi.
Azt mondod, egy félrelépés nem olyan nagy ügy. De igen, az. A legnagyobb veszteség, mert nem tudok rá többé felnézni, nem tudom becsülni, a róla alkotott kép összetört, és az, ami a többi ember fölé emelte és számomra különlegessé tette, viharos gyorsasággal fog fakulni. Miért? Mert a legintimebb élethelyzetet osztotta meg mással. És ez árulás. Mert addig egy csapat voltunk. Kiismerni a párod, majd neked kell felülemelkedni mindezen, és rájössz, hogy semmi különleges nem volt köztetek, és te is, ő is, ugyanolyan gyarló lény vagytok, mint bárki, aki szembejön az utcán.
