„Megtörtént, nem is egyszer, hogy ő keményen pofon ütött, vagy a hasamba vert, minden ok nélkül, viccből, ráadásul olyan társaságban is, ahol több munkatársam is jelen volt” – ha a pasi viselkedik erőszakosan és minősíthetetlenül, azonnal összeugrik ellene a csajflotta, de fordított esetben egy bántalmazott férfi magára marad.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Általában mindig arról van szó, amikor pasik kattannak be, és miket művelnek, de amikor a nő, akkor arról nem lehet beszélni. Eddig igyekeztem tudatosan ugyanolyan típusú nőket választani, akik hasonlóak hozzám. Ez az elején látszólag sikerül, csak aztán ők is változnak, előjönnek közben. Ezt nem látni előre.
Volt egy barátnőm, nálam 7 évvel fiatalabb. A szüleinél laktunk az elején, két hónapig, amíg nem rendeződött a saját kéglim. Így tudtuk megoldani. Akkor láthattam a szüleihez fűződő viszonyát közvetlenül. Az apja papucs, az anyja zsarnokoskodó, rideg, de ha vendég jön, akkor bűbájmosoly. Ebben a közegben nőtt fel. Akkor ennek nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget, de később ez sok mindent megmagyarázott számomra.
Nem telt bele sok idő, amikor a kedves a lakásomban, ami tulajdonjogilag teljesen az enyém, mindig éreztette, hogy itt ő az úr, mindig egyre erősebben. Ha bármikor kritikát mertem megfogalmazni az irányában, akkor leírt és befenyegetett, hogy jó, akkor ő szakít, és elmegy és nem lesz többet. Mire én: oké. Nem ment. Az értelmes vitákat nem bírta, ahogy kevés nő. Nem vagyunk partnerek, ha ő elmenekül az éles és rendezendő helyzetektől. Talán tökéletesnek érzi magát ilyenkor, nemhogy lealacsonyodjon, de általában mindig ugyanazzal érvelt, ugyanazt hajtogatta, mintha megakadt volna nála a lemez, mert mással nem tudott jönni. Számára a vita, a beszélgetés, azt jelenti, hogy elmondja, mit is gondoljak én. Úgy általában kevés nő akar a párjával együtt megoldani egy konfliktust. Mindig csak a szembenállásra törekszenek és inkább a nő az, aki mindig elmenekül, vagy szakít inkább. Nincs két azonos ember, minden kapcsolatban vannak és lesznek különbségek. A huszonéves nők nem bírnak el a kritikával meg az értelmes vitával.
De a mi helyzetünket még súlyosbította pár dolog:
Megtörtént, nem is egyszer, hogy ő keményen pofon ütött, vagy a hasamba, vállamba vert, minden ok nélkül, viccből, ráadásul olyan társaságban is, ahol több munkatársam is jelen volt. Végül ő távozott, mert én olyan nagyon élhetetlen vagyok...
De ennyivel nincs vége. Pár hete bejelentkezett. Mondom, nincs közös témánk, minden cuccát elvitte már, egyetlen pulóverét hagyta nálam, de kopott volt és mondta, dobjam ki. Szóval, nincs közös témánk, az meg nem elég közös téma, hogy egy kerületben lakunk – szerintem ezek után az sem elég közös téma, hogy egy kontinensen, vagy egy bolygón. Kérdezem, mit akar? Ő: Csak barátkozni. - Igen, ezt a szót használta. Mintha nem lett volna már előéletünk. Barátkozni akar. Ha ezt viccnek szánta, nem nevettem. Inkább eszelős volt innentől. Azóta naponta üzeneteket küldözget, az egyikben hibáztat és mindennek elhord, a másikban meg dörgölőzik és bocsánatot kér (de magát így sem hibáztatja) - a két mű között egy óra sem telik el. Én végleg lezártam. Frusztrált, kisebbségi komplexusos nővel még egyszer soha. Érdekelne, hogy ezt miért csinálja (elsősorban az érintett nemű lélektársak, a nők válaszára lennék kíváncsi, a férfiak reakcióit el tudom képzelni, talán nem nagyon üthet el az enyémtől).
L.
