Levélírónk egy korábbi posztunk, a Még nem állok készen az apaszerepre írójának szeretne segíteni. A férjének hasonló kételyei voltak, mígnem magától alakult ki benne az utód iránti természetes igény. Rájött, hogy élete egy részének lassan vége, és lelkesedéssel kíván hozzáállni a folytatáshoz.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
annak az úriembernek szeretnék választ adni kérdésére női szerepben, aki még nem áll készen az apaszerepre.
Elsősorban nyugalom, teljesen normális ahogy érzel.
Mindenképp tanácsolnám, hogy több mély beszélgetésbe vessétek bele magatok pároddal, mert 25 évesen nekem is voltak olyan kirohanásaim, hogy szűk határidőn belül gyereket szerettem volna páromtól, de több alkalommal ezután nagyobb volt az ijedtség, mert nőként hasonló gondolataim lettek, mint amiket te megosztottál. Habár én az anyagi részétől féltem a legjobban.
Inkább az elején tisztázd a dolgot amíg tudod, ha véresen komolyan gondolja, akkor végképp ne kertelj neki.
Kedvesem - aki most már a férjem - ugyanígy félt, mint te most. Persze nem mondom, hogy pár alkalommal ez nem esett rosszul nekem, viszont megértettem és rájöttem arra, hogy a családalapítást mindkettőnknek komolyan kell venni, én egyedül nagyon kevés vagyok hozzá. :) Mellesleg azt sem szerettem volna, hogy ráerőltetem a családot, amit ő még nem akar, ezáltal part szélére taszítva kapcsolatunkat.
Telt-múlt az idő, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy férjem a strandon már nem a szép idomú nőket nézegeti, hanem pelenkás piciket, közben úgy mosolyog, hogy néha majdnem elsírja magát. Volt hogy órákon át kellett hallgatnom a "nézd, milyen pici kis lába van", "nézd azokat a nagy szemeket", "de cukin áll a pelus a kis seggén" megjegyzéseket, természetesen nagy örömömre. :)
Nem tudom hogy, valószínűleg ő sem, de egyszer csak "megvilágosodott". Rájött, hogy az élete egy részének lassan vége, amit már nem bán, hanem inkább lelkesedéssel áll hozzá.
Itt jött el az a pont, hogy már ketten előrelátóan tudjuk úgy tervezni a családalapításunkat, hogy mindkettőnket boldogsággal töltsön el, és egyaránt megfeleljen nekünk. Vagyis szurkolunk az ikrekért. :)
Hidd el, a baráti társaságom (99% fiú) túlnyomó része is hasonlóképp formálódott.
Elsősorban adj magadnak időt, és beszélj kedveseddel, hogy ennyivel ő is tiszteljen meg téged. :) Kívánok nektek minden jót, nyugi, egyszer majd neked is "beérik a fejed". :)
