A barátnő úgy érezte, pasijának egyáltalán nem fontos ez a kapcsolat, ezért szünetet kért, ami nagyrészt egy finom szakítást jelentett. Párja túl sokat haverozott, túl sokszor került ki a barátnő látómezejéből, és nem az a magyarázkodós fajta. A szünetet a pasi töri meg egy szívhez szóló levéllel, és valóban, mintha megváltozott volna. Vagy ez is csak ideiglenes, mint a melóhelyei?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 26 éves vagyok, a párommal fél év szünet után újrakezdtük, ő 25. Korábban én vetettem fel, hogy tartsunk szünetet, amiben persze benne volt a szakítás is, mint lehetőség. Részemről erre azért volt szükség, mert ő elhanyagolta a kapcsolatunkat, tényleg úgy éreztem, nem fontos neki, egyes napokon szinte kifejezetten teherként éreztem magam mellette, akivel ő csak elvan, mert barátnő az kell. Semmivel sem tudtam hatni rá. Bármikor simán elment haverozni anélkül, hogy szólt volna nekem, el sem lehetett érni olyankor.
És tulajdonképp bármit megtehetett, hiszen nem láttam. Utána sem számolt be róla, csak annyit mondott, hogy ezzel és ezzel a barátjával ment x helyre, amit vagy elhiszek, vagy nem. Azért is javasoltam a szünetet, amiben persze a szakítás is burkoltan jelen volt, mert neki jóval nagyobb a társaságigénye, mint nekem, ami programot el tudtam képzelni, azt főleg vele, kettesben, őneki meg úgy volt csak kerek a hétvége, ha a haverjait is hívta, közülük nem mind hím nemű, ami nekem megint csak aggodalomra okot adó (pl. a volt barátnője is ebben a társaságban van, és nem esik jól hallani tőle, hogy „legjobb barátok”. Amikor én is ott vagyok nem egyszer látom, hogy a csaj olyan forrón üdvözli, mintha évek óta nem látta volna).
Neki egész életében olyan munkái voltak, ami szakképesítést nem igényel, nem is teljes munkaidősek, hanem inkább ilyen max. hat órásak.
A szünetet ő törte meg, szívhez szóló levéllel, hogy szeret és felnéz rám stb.
Én minden erőmmel azon vagyok egy kapcsolatban, hogy előre haladjunk, és ne hátra, vagy csak álljon. Azt mondom, két egész ember kéne ehhez.
Most, az újrakezdés elején példásan viselkedik, csak érzem, hogy nem fog ez sokáig tartani. Szerintetek ennyi idő alatt megváltozott, vagy mindez csillapodni fog nála idővel és minden visszaáll a régibe? Mik a tapasztalataitok? Most velem akar lenni, erősebb a testi kontaktus minden helyzetben, többet beszélgetünk, magától kezdeményezi – ha olyanja van, jó vele beszélgetni. Próbál meggyőzni, hogy megváltozott. Valahogy mégis átmeneti állapotnak érzem, nem tudom, miért. Most akkor én vagyok a bizalmatlan, hogy azt várom, mikor ér ez a pozitív és ígéretes szakasz a végére nála?
