„Előttem egy gyerekes anyukával járt, és azonnal lelépett, amikor megneszelte, hogy pótapát akarnak belőle csinálni” - a pasinak kényelmes élete van: barátnő nem zavarja a privát szféráját, anyu meg otthon főz és mos rá. Felelősségtudat és önállóság? Az még ráér 33 évesen!
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
kicsit panaszkodó lesz, így aki nem kedveli az ilyesmit, az itt abba is hagyhatja. Szóval, mi három és fél éve vagyunk együtt. Még külön élünk. Meg tudnánk oldani az összeköltözést, különösebb gond nélkül, de ő 33 évesen nem képes elköltözni otthonról. Sok minden működik közöttünk, tudunk nagyokat nevetni, közösen járunk el bulizni, utazgatni. Ő kíván engem szexuálisan, de nekem nem minden alkalommal „sikerül”, és ha mondom is neki, ő nem tud mit tenni, nem találja fel magát. Nem érdekli.
Volt nem rég egy kisebb vitánk, amit én úgy zártam a sorozatos hibáztatására egy dologban, hogy nyugodtan szakíthatunk, nem lenne nagy érvágás, hisz költözködni egyikünknek sem kell.
Erre mondott egy erősen baljós dolgot: „hálás lehetek, hogy ő nem erőszakos, mint más férfiak”... Régebben kifejtette nekem, hogy szerinte a mai nőknek igénye van az elnyomásra és arra hogy a pasi minden téren uralja, szerinte erről szól ma sok minden. Nem tudom, a nők többségének erre van-e valós igénye, azt tudom, hogy nekem erre biztosan nincsen, lehet, emiatt én vagyok a fura kivétel. Azt sem tudom, ő ezt honnan vette, biztos a barátoktól hangzott el ez a mély bölcsesség, és akkor az máris igaz neki. Amikor megkérdeztem, hogy akkor miért nem szakítunk, azt felelte, hogy neki nincs velem problémája, szakítsak én, ha gondolom.
Igen, van valami, amit nem tudunk egymásnak megadni, de nem gondolom időpazarlásnak a vele töltött időt, mert sokat tanultam én is. Előttem egy gyerekes anyukával járt, és azonnal lelépett, amikor megneszelte, hogy pótapát akarnak belőle csinálni. Még ő is gyerek. Nincs benne felelősség meg önállóság igény, amiket addig nem is hiányoltam nála, amíg meg nem mutatkozott helyzetekben (anyu főz és mos rá)
A másik az ital: nem alkesz, csak minden nap szerepet játszik nála több-kevesebb alkohol. Ha többet iszik a kelleténél, akkor mindig őszintébben kimond dolgokat nekem, de más előnye nincsen.
A női reakciókat nagyjából sejtem, de a férfiak válaszai jobban érdekelnének, hogy miért viselkedik így valaki valakivel, akit állítólag szeret és meg akarja tartani a továbbiakban is?
