...Az, aki eszméletlenre issza magát, értelmetlen bulikban zajong és lealjasodik? Vagy az éjszakai DJ-k? Vagy azok, akik drága cuccokat vesznek és hitelpénzből utazgatnak? Vagy az a pasi, aki kitartóan próbálja megfejteni egy nő szándékait, de sehogy sem boldogul?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Én egy zárkózottabb fickó vagyok, problémáimat igyekszem magamban megoldani, de ha kétségeim vannak, azokkal többnyire egyedül maradok, hiszen olyankor nincs mit megoldani, ha nem csak rajtam múlik. Jobban szeretek elmélyülni és befelé fordulni, mint mutogatni magam a világnak. Engem nem az tölt fel, mint a többséget, vagy ha ráborítom másra a panaszaimat, és mindent, ami eszembe jut. Írásban is jobban ki tudom fejezni az érzéseimet. Néha háttérbe szorítva érzem magam, amikor mások felülkerekednek rajtam, többek és jobbak (látszólag) nálam, de aztán rájövök, hogy csak az értékrendünk tér el.
Ha temperamentumban elnyomnak, én csak a háttérben figyelek, de ettől nem érzem magam kevésbé férfinak. Nem vagyok se üres, se magányos, se depressziós, sokan összekeverik ezekkel. Többször megkaptam, hogy szótlan és unalmas vagyok, jobb-rosszabb csomagolásokban, de akkor felteszem a kérdést: ma, Magyarországon, ki számít izgalmas embernek? Kinek az élete számít vagány, belevaló életnek? Mert a nők többségét – a jelek és visszaigazolások szerint - ezzel lehet lenyűgözni. A nagy általánosság szerint az izgalmas élet: eszméletlenre inni magukat, értelmetlen bulikban zajongani és lealjasodni, éjszakai DJ-nek lenni, drága cuccokat vásárolni, utazgatni hitelpénzből (hát, ebben még én is meglátom a kalandot meg a veszélyt...). Szerintem az is elég izgalmas, ha valaki megvalósíthatja önmagát és a saját szintjén, az észszerűség határain belül azt, amit igazán szeret. Már az is izgalmas, ha erre magától rájön. Engem az értelmetlen társaságban való részvétel teljesen lemerít, mikor jövök haza este, zsong a fejem a sok fölös infótól, amit rám raktak...
Van egy lány, akit ebben a társaságban ismertem meg. Tavaly év vége felé szakított a párjával, én meg tudom, hogy ahhoz idő kell, hogy túllépjen tényleg rajta, stb.. Persze azt is mondják, hogy egy férfit, csak egy másik tud igazán elfeledtetni. Ő kezdett el érdeklődni irántam, talán mert kilógtam a társaságból. Főleg hangulat ikonokkal kommunikált velem eleinte, amiket nem mindig tudtam értelmezni, de hát egy szív könnyen megfejthető... Már jobban megismertem és egyéb kérdések is felmerültek részemről. Rájöttem, hogy ha valaki érezteti vele, hogy fontos neki, akkor megijed az egésztől. És amikor ő tér intim levelezésre velem, egy-egy feltárulkozást megbánás követ, hogy ő mennyire szenved még miatta, hogy egy ideig nem tud nyitott lenni és ismerkedni. Egyszer félreérthetetlen jeleket küld, majd visszavonulót fúj. Kértem, hogy először magában rendezze a dolgokat, de rám förmedt, hogy ne oktassam ki... Most hogy mit akar nem tudom, én már nem tudok ezen eligazodni.
Aztán mondtam, hogy keressen akkor egy hobbit, legyen nyitott, stb.. Onnan tudom, hogy visszakozó, hátráló szakaszban van épp, hogy amikor megkérdezem, milyen napod volt ma? - vagy mi van veled? - egyszavas válaszokat kapok, még annyival sem toldja meg, hogy „- és neked - és veled?”
