„Nehezen tudom másként értelmezni, minthogy másodlagos lettem, és olyan, aki nem mindig éri meg a vonatjegy árát” - a pasi tavaly lefalcolt vidékre, és nem engedi meg a barátnőnek, hogy néha meglátogassa, többnyire inkább ő jön fel. A csaj már azzal is számol, hogy más is lehet a képben, még akkor is, ha ennek jeleit nem tapasztalja a párján. Így fejlődik egy kapcsolat visszafelé.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves blog,
Az életünk úgy alakult tavaly nyár végén, hogy a párom, akivel két éve vagyunk együtt, vidékre költözött, egy bizonyos ügyből kifolyólag. Nem tudta kikerülni. Az ünnepek alatt egy napot voltunk együtt. Előtte gyakran láttuk egymást, egy hullámhosszon voltunk. Ő a vizsgái után felvetette az összeköltözést, amit akkor én még nem tudtam realizálni, és pont akkor jött közbe neki ez a sürgős vidékre költözés (családi ok), amikor már úgy alakultak a körülményeim, hogy megtegyük. A legrosszabb, hogy nem tudja, mikor költözik vissza. És sajnos nagyon ritkán látogat haza.
Én teljesen önellátó vagyok, de én sem tudom megoldani, hogy sűrűbben találkozzunk. Én is le tudnék menni hozzá, de erre még nem volt példa. Azt tudom, hogy hol van, mert mondta, de én ott egyszer sem jártam. Azt mondta, ne menjek most, talán majd máskor, inkább majd ő jön.
Meglátogatni nem lehet - nem tudom, miért nem fogadhat vendéget. Most jutottam arra a szintre, hogy zavar ez az egész bizonytalanság, és főleg az, hogy a kapcsolatunkból a szemem előtt lett távkapcsolat, közeledés helyett távoldás.
Nagyon unom a folyamatos várakozást is. Megértem, hogy életének most egy ilyen szakasza jött, de szeretek úgy gondolni magamra, hogy én is az élete része vagyok valahol. Ezt nehezen tudom másként értelmezni, minthogy másodlagos lettem, és olyan, aki nem mindig éri meg a vonatjegy árát. Persze, gondoltam már én is arra, hogy más lehet a képben, és tulajdonképp át vagyok verve, de ő egyrészt: nem olyan, abszolút megbízom benne, a közösségi aktivitása is jóformán nulla, másrészt: amikor találkozunk, nem érzem rajta azt a megcsalókra jellemző ravaszul megfontoltan túl részletgazdag túlbeszélést, vagy túlságos feldobottságot, amiből leszűrhető lenne a másik átverése fölött érzett titkolt öröme, hogy „de okos vagyok, semmit se sejt” (sajnos, egy korábbi kapcsolatomból tudom, hogy kb. milyen ez)
