Amikor a férfiak már a kapcsolat elején cselédnek nézik a másikat, a nők néha elgondolkoznak, hogy mit várhatnak majd ettől az embertől a későbbiek folyamán? Levélírónk azt sem érti, hogy miért jó az bárkinek is, hogy rá legyen szorulva valakire? Ő nem várja el, hogy kiszolgálják, csak egy alapvető munkamegosztási egyensúlyt szeretne. És persze továbbra sem baj az, ha a pasik meg tudnak javítani valamit, persze nem elvárás...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Az egy dolog, hogy egy nő egy idő után megfogadja, hogy csak olyan férfit választ maga mellé, akit tisztelni tud. Mert elege volt az olyan lusta emberből, aki nem képes maga után elrámolni, feltakarítani, alapszinten ellátni magát. Most már, hogy ismertem párat és ráébresztettek, ki merem jelenteni, hogy az ilyen számomra nem férfi kategória. Ha kamaszként viselkednek, egészséges, felnőtt kapcsolatot lehetetlen kezdeni velük. Dán ismerőseim elmondták, hogy náluk gyerekkoruktól ugyanúgy kellett segíteni a háztartásban, részt venni mindenben. És most tudnak főzni, mosni, belátták annak fontosságát, hogy nem szolgálja ki őket senki.
Itthon meg nem ritka az sem, hogy a 75 éves nagymama pucolgat a 30-40 éves férfiak körül, akik simán elengedik magukat. Más kultúra. Nagyon, sajnos.
Én is belementem ebbe párszor, míg fel nem tettem magamnak a kérdést, hogy mit várok el egy olyan embertől a későbbiekben, aki kiszolgáltatja magát velem? Egyetlen párom volt, aki nem így működött, de ő kifejezetten szeretett takarítani, azóta már nős, de ugyanolyan igényes, sőt, a felesége helyett visz mindent.
Miért jó az egy férfinak, hogy rá van szorulva valakire, és ilyet is keres? Én nem várom el, hogy kiszolgáljanak, csak egy alapvető egyensúly legyen meg.
És nem baj az, ha a párom meg tudja javítani a lefolyót, vagy bármit, persze nem elvárás... vagy ha a vécé eldugul, vagy ha az ablak szigetelésre szorul... Nem várom el, hogy helyettem takarítson, csak létezik a munkamegosztás, mint olyan.
Van ennek egy fura másik véglete: amikor a házimunkát meg a minden effélét anyagiakkal akarja kiváltani. Egyik kapcsolatom során az úr megsértődött, amikor szóltam, hogy több anyagi segítséget nem szeretnék elfogadni. Mindig meggondolom ma is, hogy mire költök, de ruhát, cipőt, pláne ékszert nagy ritkán, magam veszek. Még több év együttélés után se tudnám ezeket elfogadni. A pénzajándékkal és az árfolyamokkal az a bajom, hogy úgy érzem, ki vagyok fizetve valamiért, és nem tételezik fel, hogy van saját pénzem is.
Inkább férfiak megszólalására vagyok kíváncsi, ők vajon hogy látják ezeket?
