„Játszmázás az, ha nem halad sehova sem az egész, a másik meg biztat is, meg nem is. Pár nap alatt megmondom, mi a helyzet nálam, nem húzom hetekig” - A türelmetlenség gyakran kelti a férfiakban azt az illúziót, hogy a másik is pont ugyanazt akarja, amit ők, mégpedig azonnal. Levélírónkat már párszor megvádolták azzal, hogy csak szórakozik a pasikkal, pedig ő az elején pontosan megmondja, hogy csak akkor lesz bármi is, ha a dolog kölcsönös.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A neten keresek párt, ismerkedem, viszont nem szeretek sokáig csak levelezni. Abba már többször belefutottam, amikor a férfiak azzal vádolnak, hogy csak szórakoztam velük és játszottam, mert ismerkedés során nem voltam hajlandó alájuk feküdni az általuk elképzelt rövid időintervallumon belül. A leveleimben érthetően feltüntettem, hogy akkor lesz bármi is, ha kölcsönös a vonzalom, és ha élőben is folytatni tudjuk, de kötetlenül.
Már ott tartok, hogy előre közlöm, Nem randi lesz, nem egy kiéhezett pasi és egy elhanyagolt nő találkozik, akik mindjárt az ágyban kötnek ki, csak beszélgetni üljünk be valahová. Ezt muszáj a másik szájába rágnom, mert párszor előfordult, hogy már az első, második randi végén azzal jön, hogy „de hát ő úgy érezte, hogy én is akarom” és most menjek fel hozzá, vagy beszéljünk meg valamit azonnal.
Nekem a találkozó tényleg csak arról szól, hogy a másikat figyelem, ismerkedünk, mintha várnánk a többieket, akik bármikor befuthatnak, én így képzelem el. És ha személyesen úgy érezzük, tényleg van bennünk közös, akkor beszélhetünk sok mindenről. És ezt nem érzem játszadozásnak meg időhúzásnak. Játszmázás az, ha nem halad sehova sem az egész, a másik meg biztat is, meg nem is. Pár nap alatt megmondom, mi a helyzet nálam, nem húzom hetekig.
Amikor szóba hozzák már a legelején, hogy akarok-e gyereket, meg esküvőt, azt megint nem érzem helyénvalónak. Nem korai kicsit? Hiszen 35 perce látjuk egymást fizikailag. Nem azt állítom, hogy aki türelmes, az kapásból jó ember is, de az elfogadást is meg lehet tanulni, meg azt, hogy nem mindig a mi akaratunk érvényesül kizárólag, párkapcsolatban meg főleg nem.
Van időm, nem ketyeg a biológiai órám, nem látom hát okát, hogy azonnal bárkivel kétségbeesetten és pánikszerűen lefeküdjek. Nyitott vagyok, szeretem az életet is, szeretek ismerkedni, de azt nem értem, miért megvetendő és elfogadhatatlan, ha egy nő nem ugrik az ágyatokba egy füttyentésre?
