Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kb. másfél hónapja egy fogászati rendelő várójában történt: várakozás közben akadt meg a szemem egy srévizavén szemben ülő hölgyön. Disztingvált megjelenés, diszkrét viselkedés, férfitárssal (későbbi feltételezésem szerint tán fiával) voltak együtt, bizalmas, nem túl bizalmas testi, illetve verbális érintkezésből következtethetően, sallang nélküli, elegáns öltözék, hivalkodás-mentes megjelenés, választékos öltözködés. Nyakában -nem ismervén ilyeneket, nem tudom, hogy kellene hívnom: egy nyakdísz. Először ezt kezdtem nézegetni, magyarázni magamnak, miből is lehet, ez is hivalkodás mentes. Derékszögű dekoltázs, épp annyit mutat a szép nyakból, amennyi kedvesen felhívja magára a figyelmet, keresztmintás felső, csuklón, ujjakon semmi ékszer, attraktív kezek, ujjak.

Hosszú szárú, szűkített fekete nadrág, fekete bokacipő.  Mondandóját feltűnés nélkül, de takarva, társához halkan, diszkréten közli. Behívják, sajnos a nevét nem értettem, injekciót kap foghúzáshoz, azután kijön, kisvártatva előveszi szájfényét, kissé viccesre sikerül a mozdulat, vidáman közli társával, félresikerült a zsibbadás miatt, máshova is kente a szájfényt. Néha észreveszi, hogy kezdem kissé feltűnően figyelni, regisztrálja, nem ugrik el előle, nem bátorít. Elmennek.

Hazaérve kezd bennem dolgozni valami, egy-másfél hétig kisfiús, 12 éves kiskamaszos beindulással valamiféle eszméletlen érzelmi Niagara-vízesés dübörög bennem, majd egyik pillanatról a másikra -tudatosulván, többé úgysem láthatom, elég ebből, el is múlik- csendesül minden. De! Nyomozni kezdek, hátra ráakadok. Remény vagy csüggedés. Mindezt azért csak, mert 72 éves vagyok, ő, pillanatnyilag is a NAGY Ő (ennyire idealisztikus, romantikus, kisgyerekes, nosztalgikus vagyok) sem sokkal fiatalabb. Keresem, bóklászok ide-oda, hátha beleakadok, hátha észreveszi (hogy miből?) hogy keresem, de nekem fogódzkodó, 32 év házasság után, remény. Csak azért mondom, nem kell mindig, akár öregkorunkban is, megtalálni az IGAZIT, elég egy kis reménysugár, hogy minden este vele feküdjünk le, vele ébredjünk. Mondjátok meg, javíthatatlan hülye vagyok? Toljanak ki tepsiben csak így?